Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 207 <esete úgyszólván alig fordul elő, a mi egymagában is elegendő indok arra, hogy jelenben érvényben levő hazai jogunkkal szemben a közös végrendelet alkotásához való jogosultság ne általánosittassék — addig az egymással kölcsönösen a legszorosabb viszonyban levő házastársak között alkotott közös és kölcsönös végrendeletekkel nálunk is igen gyakran találkozhatni; a mi mutatja, hogy az egyéni elkülönített végrendelkezés és a kötelező öröklési szerződés között a középhelyet elfoglaló közös és kölcsönös végrendelkezési jogosultságnak a házastársak igen is szükségét érzik. Az öröklési szerződés kötésére való jogosultság nem pótolhatja a közös végrendelkezés azért, mert előbbi egyoldalulag visszavonhatlan. Lehet, hogy a hozastársak vagy azok egyike a jövő esélyeivel szemben, magát ily feltétlenül lekötni nem akarja; lehet, hogy gyöngédsége nem engedi, miszerint házastársának ily feltétlen lekötéséhez hozzájáruljon; de mégis óhajtják, hogy vagyonuk, gyakran közös szerzeményük feletti rendelkezést egyetértőleg állapítsák meg, és ezen ^gyetértőleg létrejött megállapodást a közöttük fenforgó benső viszonynak, a házassági közösségnek leginkább megfelelő alakban együttesen jelentsék ki. Ezért a törvényjavaslat ragaszkodik jelenben érvényben levő hazai jogunknak, az 1876. évi XVI. t.-cz. 13. és 14. §-ainak álláspontjához; melynek megváltoztatására elegendő indok fenn nem forog. Ragaszkodik azért, mert nálunk épen ugy, mint azon államokban, a melyekben a közös és kölcsönös végrendelet alkotásához való jogosultság a házastársaknak és a jövendő házasság feltétele alatt a jog ezeknek meg van engedve, az élet adatai bizonyították be, hogy azon elméleti aggodalmak, a melyek a közös és kölcsönös végrendelet ellen felhozatnak, részint túlzottak, részint oly minőségűek, a melyek az elkülönített végrendelkezés mellett is fenforognak; s mivel a közös végrendeletek hatályának és a visszavonás következményeinek tüzetes szabályozása által — ugy a mtnt azt a törvényjuvaslat is teszi — a komoly figyelemre méltó aggályok jóformán teljesen elenyésztethetök. És ha a közös és kölcsönös végrendeletek alkotása jogéletünkre zavarólag nem hatott addig, a mig az intézmény tüzetesen szabályozva nem volt, sőt gyakorlati hatásában eddig is czélszerűnek mutatkozott: akkor még inkákb lehet ezen eredményt várni azon esetre, ha az intézmény a törvényjavaslat 239—241. §-ai és különösen a visszavonás hatálya tekintetében a 254—257. §-ok alapján tüzetesen lesz szabályozva. A 239. §. szerint közös végrendeletet csak írásbeli magán vagy közvégrendelet alakjában lehet tenni. Csak ezen alakok felelnek meg a tulajdonképeni közösség fogalmának. A magán szóbeli végrendelet — a mely a 148. §. tartalmazta időbeli korlátozás miatt sem alkalmas arra, hogy a két házastárs után való örökösödési viszonyokat szabályozzon — a közös végrendelet-alkotás megfelelő módjának azért nem tekinthető, mert itt a végrendelkezés lényege a tanuk előtti szóbeli akaratkijelentésben áll; két különböző egyén pedig közös akaratuknak közösen és együttesen nem, hanem csak egymásután adhatnának kifejezést. A 239-ik §-nak szövegéből egyébiránt — miután e szakasz a jelen czím II. fejezetére általában hivatkozik — önként következik, hogy ha kiváltságos végrendelet-alkotásnak esete fenforog, például, ha azon községben, a melynek területén végrendelet alkottatik, kórvész vagy járvány uralkodik, vagy ha csak leszármazó rokonaik, illetőleg egymás javára és a 161. §. korlátai között az ott megjelölt személyek javára, illetőleg jótékony czélokra rendelkeznek a házastársak, a kiváltságos írásbeli végrendelet alakszerűségeinek megtartásával is alkothatnak érvényes közös végrendeletet. A 240. §. rendelkezése azon helyes elvnek kifolyása, hogy a jogügyletek a külalak és a használt kifejezésre való tekintet nélkül a rendelkezés, a kinyilvánított akarat lényege szerint itélendők meg. A végrendeletet az öröklési szerződéstől lényegesen az különbözteti meg, hogy mig előbbi visszavonható (242. §.), addig utóbbi visszavonhatlan (356. és köv. §-ok). Ha tehát a házastársak közös végrendeletben közösen rendelkeznek, és magában ezen közös végrendelet-