Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

t 41. szátn. 199 A porosz Landrecht I. r. XII. czím, 55. §. szerint a családi hitbizományok eseteit kivéve, a hitbizományi helyettesítés csak az első és a második helyettesitett javára érvényes. Az osztrák ptkv. 611. §-a szerint, ha a hitbizományi örökösök az örökhagyónak mindnyájan kortársai, a hitbizományi helyettesítés éppen nincsen korlátolva, s a harmadikra, a negyedikre és tovább is kiterjedhet; ha pedig nem kortársak, hanem olyanok az utóörökösök, kik a végrendelet tételekor még nem születtek (612. §.), a hitbizományi helyettesítés pénzösszegekre és más ingó dolgokra nézve a második izig terjedhet; ingatlan jószágokra nézve pedig csak az első izig érvényes; azonban az izek meghatározásánál csak azon örökös jön számba, ki az örökség birtokába jutott. A Mommsen-féle tervezet, mely mint már érintve volt, a hitbizományi helyettesítést örökséghagyomány elnevezés alatt szabályozza, ugy hogy az első' sorban nevezett örökös az örökség tárgyát mint hagyományt tartozik a hitbizományilag helyettesitettnek kiadni, a 465-ik §-ban akként rendelkezik, hogy mihelyt a hagyomány a második hagyományosnak, tehát tulajdonképen az örökség a harmadik egyénnek birtokába jut, a hitbizományi helyettesítés megszűnik, habár az örökhagyó további utódlást rendelt volna is; ennélfogva a második hagyományos, vagyis az örökség birtokába jutott harmadik egyén, a hagyomány tárgyáról élők között és halál esetre rendelkezhetik, s rendelkezés hiányában a hagyománvtárgy az ő törvényes örököseire száll. A szász ptkv. a 2503. és következő szakaszokban örökségváromány elnevezés alatt nemcsak a hitbizományi helyettesítést ismeri el érvényesnek, hanem a 2527. és következő szakaszok szerint megengedi, hogy az örökhagyó fejedelmi jóváhagyás nélkül is családi •árományt (Familien-Fideicommiss) alapithasson, és pedig oly joghatálylyal, hogy a 2538. 4 25 39-ik §-ok rendelkezéséből kitünöleg a családi váromány addig, mig a harmadik kézbe nem jutott, egyáltalán meg nem változtatható, ha pedig a harmadik kézbe jutott — a mennyiben az alapító fejedelmi jóváhagyással másként nem intézkedett — a családi váromány megváltoztatható és feloldható ugyan, de ehhez az összes életben lévő várományosok beleegyezése szükséges. A törvényjavaslat, midőn a hitbizományi helyettesítést s illetve az utóörökös-nevezést x általában megengedi, az utóbb emiitett törvénykönyveknek és javaslatoknak rendelkezésein felül arra volt tekintettel, hogy jelenben érvényben lévő hazai jogunk szerint is a hitbizományi helyettesítés érvényesnek van elismerve, a mint ez felsőbb bíróságainknak többrendbeli döntvényéből (lásd Döntvénytár. XXIII. kötet 73-ik szám XXV-ik kötet 14-ik szám és XXIX-ik kötet 261. szám) nyilván kitűnik. De másfelől figyelemre lön méltatva, hogv igen fontos indokok szólanak a mellett, hogy az örökhagyónak jogot adjon a törvény arra, miszerint vagyonában nem csupán a közvetlen öröklést szabályozhassa, hanem a törvényben szigorúan megszabandó korlátok között vagyonáról utóörökös-rendelés által is intézkedhessek, és igy vagyonának sorsát bizonyos határig megszabhassa és biztosithassa. Kétségtelen, hogy a vagyonszerzési és főleg a vagyonmegtartási ösztön emelésére hat a végrendelke-íési jogosultság azon kiterjesztése, mely a tulajdonosnak azon jogot adja, hogy szerzett vagyonával nem csupán közvetlen utódainak, hanem a következő nemzedéknek is sorsát biztosithatja. Kétségtelen az is, hogy a gondos családapa nagy megnyugvást talál abban, ha azon tudatban hunyja be szemét, hogy önzetlen fáradozásának, ernyedhetlen munkásságának gyümölcse nem csak közvetlen utódaira, hanem a második nemzedékre is át fog szállani. De nem szenved, kétséget az sem — nálunk különösen a mindennapi élet tapasztalati adatai kiáltólag bizonyítanak a mellett — hogy az egyes concret esetekben nagyon is jogosult-