Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 195 helyettesités a másik esetre is értendő'. A törvényjavaslat az utóbb emiitett álláspontot tette magáévá; mert az a végrendelkező' valósziníí szándékának inkább látszik megfelelni, s kétség esetében feltételezhető, hogy a végrendelkező a helyettesítést — habár talán magát nem elég szabatosan fejezte ki — általában akarta érteni; s rendelkezését függetleníteni kívánta, azon ugy reá, mint a helyettesitettre nézve rendszerint közönyös körülménytől, hogy az első helyen nevezett azért nem lesz-e örökös, mert örökösödni nem akar, vagy mert nem örökösödhetik. Az, hogy az örökösre rótt terhek, hacsak a végrendelkező kifejezett akaratánál vagy körülményeknél fogva az örökös személyére nem vonatkoznak, a helyettesitett örökösre is kiterjednek (212. §.), a dolog természetéből folyik. Ha ugyanis az örökhagyó örökösére terheket ró, például az örökös által fizetendő hagyományokat rendel, és az örökös által el nem fogadott vagy el nem fogadhatott örökség a helyettesitett örökösre száll át, ez által a hagyományok hatályukat nem vesztik, hanem a hagyománynyal való terheltetésnek a helyettesitett örökösre kell átszállani. Másként áll a dolog az örökös-nevezés feltételeire nézve. Itt ugyanis a feltétel természetéből folyólag azt kell szabálynak tekinteni, hogy az örökös-nevezést korlátozó feltétel kétség esetében a helyettesitett örökösre nem vonatkozik; a mi azonban a 213. §. szövegezése szerint nem zárja ki azt, hogy a végrendelkezőnek kifejezett intézkedése, avagy a végrendelkezőnek a fenforgó körülményekből kivilágló szándéka szerint a feltétel a helyettesitett örökösre is kiterjesztessék. > A törvényjavaslat 384-ik §-ában kifejezetten ki van mondva, hogy végrendeleti és szerződési örökösödés esetében az örökösödési rész megjelölése nélkül, vagy egyenlő örökrész meghatározása mellett, vagy végre számszerűleg meghatározott egyenlő hányadokban nevezett örököshársakat a növedéki jog csak azon esetben illeti meg, ha a végrendeletben avagy az örökösödési szerződésben ezen esetre, helyettesi tett örökös nevezve nincsen. Ez által azon helyes elv van érvényre emelve, hogy a helyettes Örökösnek a végrendelkező kifejezett különös rendelkezésen alapuló öröklési joga az örököstársnak a törvény általános dispositiv rendelkezésén nyugvó növedékjogát megelőzi. Ezen szabály alól nem annyira kivételt tartalmaz, mint inkább egy helyes értelmezési szabályt állit fel a 214. §., mely szerint ha az egymás közt növedékjoggal biró örököstársak részére együttesen nevez az örökhagyó egy vagy több helyettesitett örököst; a helyettesités kétség esetében csak azon esetre értendő, ha az örökséget a növedékjoggal biró örököstársak közül egyik sem szerzi meg. — Az által ugyanis, hogy a végrendelkező az egymás után növedékjoggal biró örököstársak részére nem külön-külön, hanem együttesen rendel helyettesített örököst, azon akaratának adott kifejezést, hogy utóbbit csak azon esetre illesse az örökség, ha azt az egymás közt növedékjoggal biró örököstársaknak egyike sem akarja vagy képes megszerezni. Minthogy a végrendelkező az örökösödési hányad megállapításánál maga határozza meg, hogy az örököstársakat az örökösödés minő arányban illesse: kétség esetében fel kell tételezni, hogy azokat, a kik első sorban örökösöknek neveztetnek, ha egyszersmind helyettesittetnek is, a helyettesités által is azon arányban kívánta az örökhagyó részesíteni, a melyet az eredeti örökösnevezésnél megállapított. E támponton nyugszik a 215. §. első bekezdésének rendelkezése; mely különben a törvényhozások által általában elfogadott szabálynak megfelel. Azon kérdést azonban, mely a 215. §. második bekezdésének képezi tárgyát: a törvényhozások el térően oldják meg. Az osztrák ptk. 607. §-a és a Mommsen-féle tervezet 153-ik §-a szeriu ugyanis, ha részben az első sorban nevezett örökösök, részben harmadik személyek helyettesittetnek: ezek mindenike egyenlő részt kap; mig a szász ptkv. 2193-ik §-a és a hesseni javaslat 158. czikke szerint ezen esetben azon helyettesitettek, a kik egyszersmind nem örökösök, fejszámszerinti egyenlő részt kapnak ugyan, de az örökösök mint helyettesitettek a maradványt 25*
