Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

162 41. »zám. minőségére való tekintet nélkül ingóságnál, úgymint ingatlannál az ajándéktárgynak az ajándékozás alkalmával való becsértékét fogadja el szabályozóul. Az ajándékozás által a megajándékozott az ajándéktárgyra teljes tulajdonjogot nyer, azt elidegenitbeti, elhasználhatja, átalakíthatja, javithatja vagy ronthatja; minélfogva legtermészetesebb és legigazságosabb, hogy a változott viszonyokra, az értéknövekedésre vagy csökkenésre való minden tekintet nélkül, az ajándéktárgynak az ajándékozás alkalmával való értéke legyen szabályozó. A törvényjavaslat egyáltalában nem tesz különbséget a tárgyban, ha vájjon a megajándékozott tudta-e, hogy a megajándékozás által a kötelesrészhez való igény szenved vagy szenvedhet-e sérelmet avagy pedig nem; mert a kötfclesrészre igénynyel birok jogait nem lehet függővé tenni attól, ha vájjon egy harmadik személy (a megajándékozott) az ajándékozás sérelmes voltáról bir-e tudomással avagy pedig nem; s mert a megajándékozottnak, ha gondosan utána jár, rendszerint módjában van megtudni, ha vájjon az ajándékozás a kötelesrészhez való igényeket sérti-e avagy pedig nem. Ennélfogva a törvényjavaslat a megtérítési kötelezettség véghatárául az ajándéktárgynak az ajándékozás alkalmával való értékét a megajándékozott fentebbi tudomására, jó- vagy roszhiszemüségére való tekintet nélkül fogadja el, s csupán egyetlen kivételt állapit meg azon esetre, ha az ajándéktárgy a megajándékozott vétkessége nélkül egészben vagy részben megsemmisül, a mely esetben a megtérítési kötelezettséget is elenyészettnek s illetve az ajándéktárgy meg nem semmisült részének értékéig terjedőnek kell tekinteni. 107., 108. §§. A 69. és 101. §-okban ki van mondva, hogy a kötelesrészre jogosított kötelesrészét első sorban a hagyatékból követelheti, és hogy a megajándékozott a kötelesrészt megtéríteni vagy kiegészíteni csak annyiban köteles, a mennyiben az a hagyatékból ki nem telik. Minthogy pedig általános jogelvek szerint mindenkinek szabadságában áll jogait csak részben érvényesíteni: teljesen indokolt a 107. §. azon rendelkezése, hogy a kötelesrészre jogosított a megajándékozott ellen való igényeit akkor is érvényesítheti, ha a hagyatékból azt, a mi őt illetné, nem követeli; csakhogy természetesen ezen esetben a kötelesrészbe betudandó mindaz, a mit a hagyatékból kapott volna. Az, hogy a megajándékozott elleni igény érvényesítésénél is beszámítandó mindaz, a mi a 46—58. §-ok értelmében törvényes örökösödési részébe, illetőleg a 68. és 88. §-ok értelmében kötelesrészébe betudiindó, a dolog természetéből következik. 109. §. A kötelesrészre jogosítottnak a megajándékozott ellen való igénye nem bir a dologi jogok jellegével; ennélfogva az ajándéktárgy harmadik tulajdonosa ellen nem érvényesíthető. Azt, a ki valakitől ajándéktárgyat elfogad, ezen ajándékozás által megsértett igényekért felelőssé lehet tenni; de miután a megajándékozott az ajándékozás által teljes tulajdont nyer, arra, a ki később a tulajdont a megajándékozottól szerzi meg, e felelősség ki nem terjeszthető, s e kiterjesztést a forgalom biztonsága sem engedné meg. Ennélfogva a code civil 930. §-ának és ezzel egyértelmüleg a codice civile 1096. §-ának intézkedése, mely az ajándékozott ingatlanra nézve subsidiarie az ingatlan harmadik birtokosa ellen is kereseti jogot ad, mint különben is a nyilvánkönyv intézményével össze nem egyeztethető, mellőzendőnek mutatkozott, a minthogy mellőzik ezt az osztrák és a szász polgári törvénykönyvek is. Önként értetik, hogy a megajándékozott örököseire azon korlátok között, a melyek az örökhagyó kötelezettségeinek az örökösre való átszállása tekintetében a 418. és 420. §-okban megállapítva van, ezen kötelezettség is átszáll.