Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 435 lesrészök a tényleg meglevő hagyatéki vagyon alapján számíttatnék, mert akkor a tényleg meglevő 20,©00 frt értékű hagyatéki vagyon után csak 10,000 frt kötelesrészt követelhetné­nek; a megajándékozottat pedig, figyelemmel a 102. §. rendelkezésére, épen nem támadhatnák meg, mert az ajándékozás nem sértette meg a kötelesrészt, a mennyiben az örökhagyónak az ajándékozás alkalmával megmaradt vagyona a kötelesrész kielégítésére elegendő, úgy hogy tulajdonképen nem a korábbi ajándékozás által, hanem csupán a későbbi végrendelkezés által van a kötelesrész megsértve. Ezen esetben tehát a kötelesrészre jogosítottak tulajdonképen csak felét kapnák meg az őket jogosan megillető kötelesrésznek, ha ez a tényleg létező hagya­téki vagyon alapján számíttatnék. Hasonló eredmény következnék akkor is, ha az ajándékozás maga is túlmegy azon korláton, a mely a kötelesrész megvédése szempontjából rendelve van. Mert ha például a fentebbi esetben az örökhagyó 40,000 frt vagyonából életében 25,000 frtot ajándékozott el és hagyatéka gyanánt 15,000 frt marad: akkor, miután az ajándékozás által a kötelesrész csak 5,000 frtig lön megsértve, a kötelesrészre jogosított gyermekek a megajándéko­zottól a fent idézett 102. §. értelmében csak 5,000 frt megtérítését követelhetnék, a hagyatékból pedig 15,000 frtnak felét, vagyis 7,500 frtot, és igy az őket jogosan megillető 20,000 frt helyett csak 12,500 frtot kapnának. Ilyen nyilvánvaló helytelen eredménynek kellene következni, ha szószerint alkalmaz­tatnék jelenben életben levő jogszabályunknak, az id. törv. szab. I. rész 7. §-ának azon rendel­kezése, hogy a törvényes osztályrész felét teszi annak, a mit a leszármazó örökösök az örök­hagyó halála után ennek végrendelet nélküli halála esetén örökölnének. Ezen helytelenségen azonban már felsőbb biróságunk joggyakorlata is szükségesnek látta segíteni, s kimondotta, hogy >ajándékozások esetében a köteles osztályrész mindenesetre a vagyon azon értéke szerint számítandó, mely az ajándékozás idejében fennállott: mert ha az ellenkező állana, s megenged­tetnék, hogy az, ki vagyonának felét vagy annak nagyobb részét ajándékozásokkal kimerítette, a másik feléről is intézkedhessek, az utána maradt szükségörökös vagyonának nem felében, hanem sok esetben annak csekélyebb részében örökösödnék, mi az idézett törvény (id. törv. szab. 7. és 8. §-ok) szellemébe és intézkedéseibe ütközik*. (Lásd a m. kir. legfőbb itélőszéknek 9961. és 9691/1879. számú Ítéleteit. Döntvénytár XXIV. k. 33. lap. és XXV. k. 50. lap, és a 2381. számú Ítéletet, Döntvénytár XXVI. köt. 25. lap.) A jelzett helytelenségeknek kívánja elejét venni a törvényjavaslat, midőn a 67. §-ban kifejezetten rendeli, hogy ajándékozások eseteiben azok, a kik már az ajándékozáskor köteles­részre jogosítottak voltak, illetve az akkor életben volt leszártnazóknak további leszármazói, végre az akkor fennállott házasságból született gyermekek és ezeknek leszármazói köteles­részöknek a hagyatéki vagyon és az egy vagy több ízben elajándékozott vagyon együttes értéke alapján való kiszabását követelhetik. A szakasznak most jelzett szövegezéséből folyik, hogy ha az örökhagyó, mielőtt megházasodott volna, tett ajándékozásokat, sem házastársa, sem a későbbi házasságból született gyermekei és ezek leszármazói nincsenek jogosítva azt követelni, hogy az ő kötelesrészök megszabásánál a házasságot megelőző ajándékozások figyelembe vétessenek, a mit eléggé indokol azon körülmény, hogy a későbbi házasságon s ebből való születésen alapuló kötelesrészhez való igénynek a korábbi vagyonállás alapjául nem szolgálhat; de nem is lehet feltenni, hogy valaki nőtlen korában azon czélzattal tegyen ajándékozásokat, hogy ez által a későbbi netaláni házasság alapján kötelesrészre jogositandóknak igényeit sértse. Ezen szabály alól azonban kivételt tartalmaz a 67. §. második bekezdése, a mennyiben azt rendeli, hogy ha kötelesrészre jogosított egy olyan leszármazó van, a ki az ajándékozáskor már élt vagy az akkor fennálló házasságból született: a kötelesrészre jogosított többi leazármazók, habár későbbi házasságból születtek vagy később törvényesíttettek, követelhetik, hogy az elajándékozott vagyon értéke a hagyatéki vagyonhoz számittassék ] a mely kivételes rendelkezés indokoltnak mutat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom