Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 131 rokonsági összeköttetést, valamint az id. t. sz. I. r. 7. §-ban foglalt s jelenben érvényben levő jogszabályokat, s figyelembe véve a többi európai törvénykönyveknek ellenkező rendelkezését, a törvényjavaslatban követve nem lett. Mig azonban a római jog alapján a porosz Landreeht (II. r. II. czím 501. és köv. §§.), a eode civil (915. §.), az osztrák p. tvkv. (763. §.), a zürichi p. tvkv. (2084. §.), a szász p. tvkv. (2465. §.), a codice civile (807. §.), a schweiczi cantonok törvénykönyveinek többsége és a hesseni javaslat a felmenő rokonokat a rokonsági íz távolságára való tekintet nélkül kötelesrészre jogosítottaknak ismerik el: addig á törvényjavaslat a felmenő rokonok közül csupán az örökhagyó atyját és anyját s nem egyszersmind a távolabbi felmenő rokonokat sorozza a kötelesrészre jogosított rokonok csoportjába. Indoka ennek főleg abban rejlik, hogy a törvényes örökösödésnek a törvényjavaslatban érvényre emelt rendje szerint a nagyszülők az elfogadott parentalis örökösödési rend szerint csak akkor birnak örökösödési joggal, ha az örökhagyónak úgy atyja, mint anyja elhalt, s ezek egyike sem hagyott leszármazókat maga után. Ezen törvényes örökösödési rend szerint tehát a nagyszülőket és a további felmenőket az örökhagyó szülőinek leszármazol, az örökhagyó testvérei és a testvérek gyermekei az örökösödés rendeben • feltétlenül megelőzik, s ennélfogva, ha az alantabb kifejtendő indokokból a kötelesrészhez való jogosultság az örökhagyó testvéreire és e testvérek leszárraazóira ki nem terjesztetik: következetlenség nélkül a nagyszülőket és a további felmenőket kötelesrészre jogosítottaknak nyilvánítani nem lehet. A kötelesréaznek ugyanis alapja a törvényes örökösödési jogosultság, minélfogva azt, a ki a concret esetben törvényes örökösödési jogosultsággal nem bír, kötelesrészhez való jog sem illetheti. Ennélfiagva, ha a nagyszülők és a további felmenők kötelesrészre jogosítottaknak ismertetnének el, a testvérek és ezeknek leszármazói pedig nem, azon képtelenség következnék, a mi az osztrák polgári törvénykönyv szerint valósággal fennáll, hogy ha t. i. az örökhagyónak testvére vagy te&tvérgyermeke és nagyszülői is vannak: akkor korlátlanul tehet végrendeletet, s vagyonából úgy testvérét vagy testvérének leszármazóit, mint nagyszülőit egészen kizárhatja, mert a testvér vagy a testvérnek leszármazója kötelesrészre átalában nem jogosult a nagyszülőket pedig in eonereto azért nem illeti kötelesrész, mert a törvényes örökösödési rendben az életben levő testvér vagy testvérgyermek által megélőztetnének; ha pedig az örökhagyónak testvérei vagy testvérének leszármazói nincsenek: akkor az osztrák polgári törvénykönyv szerint a nagyszülőket és a további felmenőket kötelesrész illeti. Ugyanezen következetlenséggel találkozunk a porosz Landrechtben is, a melynek II. rész, II. czím 492. §-a szerint az egész testvérek a nagyszülőket és a további felmenőket a törvényes örökösödés rendében megelőzik, és mégis utóbbiak kötelesrészre jogosítottak, a testvérek pedig nem. A szász polgári törvénykönyvet ezen következetlenségi vád nem illetheti azért, mert ezen törvénykönyvben elfogadott izörökösödési rend szerint az oldalrokonok, tehát a testvérek és testvérgyermekek is csak az összes felmenők után hivatnak az örökösödésre. De nem éri ezen következetlenségi vád a parentalis örökösödési rend elvén alapuló zürichi polgári törvénykönyvet sem, mert e törvénykönyv az örökhagyó testvéreit és a testvérek leszármazóit is a kötelesrészre jogosított rokonok közé sorolja (2032., 2033. §§.). Ha azonban a törvényjavaslat a nélkül, hogy a testvéreknek és ezek leszármazóiuak kötelesrészt biztositana, az örökhagyó nagyszülőit kötelesrészre jogosítottaknak ismerné el: ugyanazon következetlenségbe esnék, a melybe esett az osztták polgári törvénykönyv és a porosz Landreeht. A fentebbiekkel szemben nem birhat elég horderővel a viszonosságra raló hivatkozás, mely szerint, ha az unoka kötelesrészre jogosított a nagyszülő utón, kell, hogy viszont a nagyszülő is kötelesrészhez való jogosultság illesse unokája után. Eltekintve ugyanis attól, hogy az élet tapasztalati adatainak tanúsítása szerint a nagyszülő sokkal nagyobb szeretettel, sokkal odaaáóbban csügg unokájának sorsán mint viszont, a viszonosságra azért nem lehet hivatkozni, meri 17*