Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

114 41. szám. törvénykönyvek szabályozását a túlélő házastárs javára tágítva, a törvényjavaslat azon álláspontot foglalja el, hogy az örökhagyó leszármazóival együtt örökösödő házastársat, ha csupán egy gyermekkel vagy ennek leszármazóival örökösödik, a hagyaték fele, ha két gyermek vagy ezek leszármazói örökösödnek, a hagyaték egy harmadrésze, minden más esetben pedig a hagyaték egy negyedrésze illeti holtiglani haszonélvezetül, a mi tekintettel a törvényjavaslat 98-ik §-ának a házastársak kötelesrészét tárgyazó rendelkezésére és arra, hogy a túlélő házastársat a saját gyermekeinek jutott örökrészre nézve e gyermekek kiskorúságának tartamára a haszoaélvezeti jog az e tárgyban fennálló törvényeink értelmében megilleti: a házastársi kapcsolat elegendő méltatásának mutatkozik. Azon esetre, ha a túlélő házastárs a házasság alatt szerzett vagyonhoz közszerzői jogosultsággal bir, alapuljon ezen közszerzői jogosultság akár törvényes, akár szerződési alapon, a 33. §. második bekezdésében megállapítani kellett, hogy a túlélő házastárs törvényes örökösödés folytán holtiglani haszonélvezetül csupán a kő/szerzeményi vagyonon kivül lévő hagyatéki vagyonnak megfelelő hányadát kapja; mert különben ha a házastárs a közszerzeményi vagyonnak felét közszerzői jogon megkapva, ezen felül ugyanazon vagyon másik felének 7±-ét, Vs-át, illetőleg felét törvényes örökösödés czímen holtiglani haszonélvezetül követelhetné: ez által az örökhagyó leszármazóival szemben túlságos előnyben részesittetnék. A túlélő házastárs örökösödési osztályrészét azon esetre, ha az örökhagyónak felmenő és oldalági rokonai vannak, a törvényjavaslat a fent kifejtettek, valamint a hesseni javaslat és szász codex és az olasz codice civile intézkedéseinek figyelembe vételével akként szabályozza, hogy a rokonok három csoportra: közelebbiekre, távolabbiakra és legtávolabbiakra osztatván, a közelebbi és távolabbi rokonokkal való találkozás esetében a házastárs örökösödési hányadát fokozatosan emeli,' a nagyszülői törzsön túl lévő legtávolabbi rokonokkal szemben pedig a túlélő házastársnak kizárólagos törvényes örökösödési jogot ad; a mi a házastársi kapcsolat bensőségének méltatására és hazai jogunk lovagias szellemének követésére vezethető vissza. A 34. §. utolsó bekezdése, az által, hogy a házi eszközök, ház- és lakfelszerelésekre nézve a túlélő házastársnak kizárólagos öröklési jogot ad akkor is, ha őt a többi vagyon a felmenő és oldalági rokonokkal megosztva illeti, hazai jogunknak az özvegyi örökösödésre vonatkozó rendelkezését kivánja a változott viszonyoknak megfelelően pótolni. A 34. §. azon rendelkezéséből, hogy a házi eszközök, ház- és lakfelszerelés a túlélő házastársat az Örök részbe be nem számitható előhagyományként illeti, következik egyfelől, hogy az ugyanazon §. a) és b) pontja szerint a túlélő házastársat mint örököst illető örökösödési rész a hagyaték többi részéből s az előhagyományból kapott tárgyak beszámítása nélkül illeti a túlélő házastársat; másfelől pedig, hogy a hagyatéki terhek első sorban a hagyatéknak a házi eszközökön, házi és lakfelszerelésén kivül levő részéből viselendők. Azon esetre, ha az örökhagyónak csupán a házasság tartama alatt örökbefogadott gyermeke van, tekintve hogy az örökbefogadás nem állapit meg oly szoros kapcsolatot, mint a vérszerinti rokonság és hogy a házasság tartama alatt eszközlött örökbefogadás által a túlélő házastársnak öröklési joga csorbulást ne szenvedjen : a törvényjavaslat 35. §-a a túlélő házastárs örökösödési jogosultságát a házasság tartama alatt örökbefogadott gyermekekkel szemben akként szabályozza, hogy ez esetben a házastársat az örökség fele, az örökbefogadott gyermeket vagy gyermekeket pedig az örökségnek másik fele illesse. 38., 39. §§. A jogérvényes birói határozat által a házassági kötelék feloldása mellett, avagy ágytól és asztaltól végleg elválasztott házastársat törvényes örökösödési jog nem illetheti, mert a végelválasztás teljesen ketté töri azon kapcsot, mely a házastársak között » kölcsönös örökösödésnek alapját képezi, s mert össze nem egyeztethető az igazság követelményeivel, hogy a csak rövid ideig házasságban élt, azután végleg elvált azon házastársak, a kik új házasságra léphetnek és talán lépnek is, egymás ellenében örökösödési joggal bírjanak. Épen ezért az önhibáján kivül elválasztott házastárs örökösödési joga sem tartható fenn; mert ha ez fentartatnék, megtörténhetnék, hogy ugyanazon hagyatékban többeknek lenne házastársi örökösödésijoga, s ugyanezen egyén többeknek hagyatékában bírna házastársi czímen örökösödési joggal-