Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 111 A törvényjavaslat által elfogadott vegyes rendszernek részleteiben igen tiszta és egyszerű s ennélfogva kételyekre okot nem szolgáltató örökösödési rendje az, hogy a szülői és nagyszülői törzsben tisztán és minden eltérés nélkül a törzsöröklési rend, tehát azon örökösödési sorrend alkalmaztatik, a mely az ági örökösödéstől eltekintve, sőt az ághoz tartozó rokonok szűkebb körében az ági örökösödés esetében és eddigi hazai jogunk szerint is érvényben volt; ellenben a távolabbi rokonság körében a fentebb kifejtett indokokból tisztán és minden eltérés nélkül az izöröklési rend nyer alkalmazást. A törvényjavaslat 24-31. §§-ainak részletes rendelkezései a fent kifejtetteknek képezvén folyományait, csupán a 32 §. azon rendelkezése igényel külön indokolást, hogy dédősök és ükősöknél az ős-szülők nagyszülőinél) távolabb álló felmenőktől leszármazó oldalrokonok törvényes örökösödési joggal nem birnak. Hazai jogunk a rokonság távolságára való minden tekintet nélkül megadja az örökösödési jogosultságot, valamint megadja az újabb törvénykönyvek közül a szász polgári törvénykönyv is. A franczia polgári törvénykönyv a tizenkettedik iznél távolabbi rokont kizárja a törvényes öröklési jogból, mit az ezen törvénykönyv alapján készült olasz polgári törvénykönyv a tizedik iznél távolabbi rokonra, a valaisi p. törvénykönyv pedig a nyolczadik iznél távolabbi rokonokra korlátozva alkalmazott. Az osztrák polgári törvénykönyv az öröklésképes rokonok körét a dédősök és az tikősöknek törzsével zárja be. A zürichi polgári törvénykönyv az öröklési jogot az ős-szülőkre és ezek leszármazóira korlátozván, már az ős-szülők szülőinek s ezek leszármazóinak örökösödési jogot nem ad. Tekintettel arra, hogy az életben felette ritkán adja magát elő olyan eset, hogy valakinek valamennyi dédőse és ükőse, tehát 16 dédjének és ükének 32 szülője közül mindenik leszármazó örökös nélkül halt volna el s tekintve azt is, hogy a dédősök és ükősök törzsénél távolabb álló rokonsági összeköttetést az élet úgyszólván egészen elmossa, s a rokonság távolságára való tekintet nélküli örökösödési jogot megállapító jelenbeni hazai jogunk uralma alatt alig lennénk képesek csak egyetlen esetet is felkutatni, a melyben a dédősök és ükősök törzsénél feljebb álló törzstől leszármazó oldalrokonok valósággal örökösödtek: a törvényjavaslat 32. §-ának az osztrák polgári törvény szabályozásával azonos rendelkezése czélszerűnek mutatkozik különösen azért is, hogy ez által az igen távoli rokonsági összeköttetés és ebből kifolyó örökösödési igény kutatásának költséges és fáradságos, eredményre azonban mégis rendszerint nem vezető munkájával a hasznosabbra forditható erő elpazarlására alkalom nem nyujtatik. HARMADIK FEJEZET. A házastársak törvényes örökösödése. 33-35. §§. A túlélő házastárs örökösödésére nézve boni törvényeink intézkedései általánosságban nem tarthatók fenn. Az öröklött és szerzett vagyon közötti különbség, mely a túlélő házastárs örökösödésénél is döntő befolyást játszott, mellőzendőnek mutatkozik ugyanazon indokokból, a melyek a felmenő és oldalági rokonok örökösödésére nézve fentebb kifejtettek. Midőn egyszer a vagyon családi jellegét elvesztette, és egészen egyénivé vált: akkor a vagyon minősége, az öröklött és szerzett vagyon közötti különbség a házastársak örökösödésénél kiindulási pontul sem fogadható el; mert nem lehet állítani, hogy az örökhagyó és túlélő házastársa között szorosabb volt a ragaszkodás akkor, ha az örökhagyónak szerzett vagyona volt, nem pedig öröklött, s mert nem lehet kétségbe vonni, hogy a hitestársi örökösödésnek alapját képező erkölosi és jogi indokok akkor is fenforognak, ha az örökhagyónak csupán öröklött vagyona maradt. Ha valaki nőtlen korában százezreket szerez, aztán meguősül és csakhamar meghal, akkor az őt túlélő nő, a ki a házasság rövid tartama alatt élvezte a százezrek kamatait, sőt talán a tőkének egy részét is könnyelműen elpazarolta, bizonyára nem méltóbb az öröklésre, mintha