Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
98 41. szám. Ma már a jogegyenlőség uralma alatt a helyzet változott; a család elvesztette azon közjogi jelentőségét, a melylyel a középkorban birt, s természetes rendeltetésének szűk körébe visszavonulva, a középkorban tulnyomólag uralt tért az egyénnek engedte át. Ma már az államnak nem az képezi legfontosabb érdekét, hogy az ingatlan vagyon a kiváltságolt rendhez tartozók családjában fentartassék, hanem hogy az állam összes polgárainak egyéni vagyonosodása és jóléte minél nagyobb mérvben emeltessék. Ezen változott körülményeknek okszerű következménye, hogy a vagyon, a mint másutt, úgy nálunk is a htíbérszerű családi békóból, az ősiség bilincseiből fölszabadittatott. Az 1848. évi XV. t.-cz. midőn sok küzdelem után a nagy jelentőségű reform terére lépve az ősiség megszüntetését elvileg elhatározta, az addig családi jellegű vágyont egyénivé tette. Az 1848-ik évi XV. t.-cz. megalkotását megelőző törvényhozási előmunkálatok, az 1843/4-ik évi országgyűlés kerületi választmánya által az ősiség megszüntetése tárgyában készített törvényjavaslatok, az 1848: XV. t.-cz. megalkotásának közvetlen előzményei, különösen azon körülmény, hogy az országos ülés ezen törvényczikk 1. §-ában az ősiségnek teljes és tökéletes eltörlését mondotta ki, daczára annak, hogy az országos ülésen az elnök a »teljes és tökéletes* szavak elhagyását azon indokolással, hogy az ősiségnek széles értelme van, mert tudni való, hogy a férfi- és leányági minden örökösödés is oda értetik — elhagyatni indítványozta: mindez azt mutatja, hogy az 1848 : XV. t.-cz. tartalmazta elvi kijelentés a régi magyar ősi örökösödési rend fentartásának szándékát is kizárta. A diadalra emelt ezen reformelvnek szükségszerű következménye: az egyénnek szabad rendelkezési jogosultsága, és igy csak természetesnek találhatjuk, hogy az országbírói értekezlet, midőn a magyar törvények visszaállítását kimondotta, az egyénnek nemcsak élők közötti szabad rendelkezési jogosultságát nem korlátozta, de sőt — s ez az országbírói értekezlet kiváló érdeme — a szabad rendelkezési jogosultságot a vagyon eredetére való tekintet nélkül a halálesetre is kiterjesztette. A dolog mai állásában* midőn az egyént vagyonának eredetére, kútforrására való tekintet nélkül egyenlő szabad rendelkezési jogosultság illeti, mely jogosultságnak akár az élők közötti, akár a halálesetre szóló rendelkezés tekintetében való megkötése, az öröklött vagyonnal való rendelkezési jogosultságnak szűkebb korlátok [közé való szorítása úgy jogfogalmainkkal, mint jól felfogott nemzetgazdasági érdekeinkkel ellenkezik, midőn tehát a vagyonnak a család részére való fentartását czélzó, bár az ősiség merev uralma alatt is elégteleneknek bizonyult biztosítékok elestek: a törvényes örökösödési rend szabályozásánál az öröklött és szerzett vagyonok közötti megkülönböztetést általános kiindulási pontul elfogadni nem lehet. Ezen megkülönböztetésen alapuló örökösödési rend az elfogulatlan jogérzetbe ütköző kiáltó igazságtalanságra vezet akkor, midőn a végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt gyermek hagyatékában való örökösödésre nem az öt túlélő fszei?ető szülőt, hanem az előbb elhalt másik szülő oldalrokonait hivja a törvényes örökösödésre, a '.kiket az elhalt gyermek talán nem is ismert. A törvényes örökösödés szabályozásánál az öröklött és szerzett vagyonnak megkülönböztetése, az élők közötti és halálesetrei szabad rendelkezési jogosultság nélkül legtávolabbról sem biztosítja azt, a mi hajdan általa elérni czéloztatott, hogy t. i. a vagyon a családban megtartassék. Eltekintve attól, hogy a történelem kétségbevonhatatían adatai igazolják, miszerint a merev ősiség és a végrendelkezési jogosultságot kizáró merev ági örökösödés sem volt képes ezen czélt elegendően biztosítani, s épen ezért az 1687. évi IX. törvényczikkben hazai törvényhozásunk >ad avertendam Magnatum et Procerum Regai ruinam« a hitbizományi intézmény életbeléptetését elkerülhetlennek tartotta, és ezt az 1723. évi L. törvényczikkben a nemesekre is kiterjesztendőnek találta: ma már az ősiség és fiágiság korlátainak ledőlte után s a
