Képviselőházi irományok, 1884. XXII. kötet • 666-706. sz.

Irományszámok - 1884-686. A horvát-szlavon ügyekben kiküldött magyar országos bizottság jelentése

686. szám. 249 hogy azon törvény, mely a monarchia mindkét részében érvényes, azon ministerek közti egyetértéssel hozassék, mely ministerek hatáskörébe tartoznak az illető törvény tárgyai, akkor természetes és logicus, hogy a horvát bánnak véleménye is hallgattassák meg akkor, mikor a kiegyezési törvény értelmében az ő autonóm hatáskörébe tartozó ügyekről törvény alkotandó. Ha a magyar belügy-, igazság-, vallás- és közoktatásügyi ministerek a bán véleményét meghallgatják, mielőtt a monarchia másik felének miniztereivel tárgyalásba bocsátkoznak s megállapodásra jutnak, ezzel sem az 1867. évi XII. t.-cz. 8. §-át nem sértik, sem pedig a monarchia dualisticus rendszerét nem érintik, hanem eleget fognak tenni a Horvát-Szlavonés Dalmátországok autonóm helyzetének s azon szükségnek, mely parancsolja, hogy a nevezett országok különös s a magyar törvényekkel sokszor nem egyenlő törvényei tekintetbevétessenek. Erdélyben érvényben álló törvények különbsége itten nem hozható párhuzamba, mert ha különbözők is Erdélyben a törvények, mégis Erdélyben ugyanaz a végrehajtó és törvényhozó hatalom, mely Magyarországon is. A horvát üzenet azon inditványa, hogy Ő Eelsógének a bán előterjesztéseire és felterjesztéseire hozott legfelsőbb elhatározásai a bánnak eredetben adassanak ki s az ő irattárában őriztessenek, Horvát - Szlavonországok államjogi viszonyán alapszik. A horvát ministernek, illetve a közös kormánynak joga van felügyelni, hogy a bán felterjesztései ne érintsék ezt az állami közösséget vagy a közös érdekeket, a mint ezt az 1873. évi revideált kiegyezés 5. §-a rendeli, de ezen jognak nem az a következménye, hogy a bánnak 0 Felségéhez felterjesztett előterjesztései eredetisége ós kezdeményezése megszűnjék; a bán felterjesztései azon jogon nem lettek a horvát ministernek, illetve a közös kormánynak felterjesztései. A tisztelt magyar országos bizottság nagybecsű üzenetében kifejtett azon véleménynek, hogy a mostani bizottságok nincsenek hivatva a kiegyezési törvény 37. §. tárgyában, valamit határozni, ezen országos bizottság nem szándékozik ellenmondani, ámbár az ellenkező vélemény is védhető volna, hogy a mostani országos bizottságok fel lettek hatalmazva a kiegyezési törvénynyel összhangzásba hozni mindazt, a miben akár törvényhozási, akár végrehajtási utón az emiitett törvényen valami változás történt. Még kevésbé pedig szándékozik ezen országos bizottság kétségbe vonni azt, hogy a közös országgyűlés van hivatva és feljogosítva saját szervezésének megváltoztatásáról határozni. De czélszerűnek látszik ezen alkalommal emliteni azt is, hogy a közös országgyűlés ezen jog gyakorlatában nem hagyhatja szem elől a kiegyezési törvény határozatait s nem szállíthatja le a horvát képviselők megállapított számát mindaddig, mig ehhez előirt módon a HorvátSzlavon - Dalmátországok országgyűlése hozzá nem járulna. Az egyik ós a másik üzenetben kifejtett más pontokra nézve is nagyobb vagy kisebb véleménykülönbség áll fenn; de miután azok nem elvi jelentőségűek, ugy ezen országos bizottság azokat szóbeli tárgyalásokra hagyja, melyektől kedvező eredményt vár, s nagyon fog örülni, ha mind a két tisztelt elnök megállapodása szerint a közös tanácskozások mielőbb legyenek megkezdhetők. Budapesten, 1886. évi november hó 10-én. A Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlésének országos bizottsága: VuUotinovics Farkas Lajos s. h., elnök. Misfcatovic József s. k., előadó. Fordítás hiteléül: Dr. Modych István s. *., horvát-szlavón min. titkár. KÉPVH. IROMÁNY. 1884—87. XXII. KÖTET. 32