Képviselőházi irományok, 1884. XXII. kötet • 666-706. sz.

Irományszámok - 1884-686. A horvát-szlavon ügyekben kiküldött magyar országos bizottság jelentése

686. szám. §47 >Azon tárgyakon kivül, melyek a Szt. István koronájának országai és ó Felsége többi országai közt közösek, vagy egyetértőleg intézendők, vannak még más ügyek is, melyek Magyarországot s Horvát-Szlavón- és Dalmátországokat közösen érdeklik, s a melyekre nézve a magyar korona összes országai közt a törvényhozás és kormányzat közössége ez egyezmény által szükségesnek ismertetik el« ; mikor végre ugyanezen törvény 70. §-a határozottan rendeli: >Ez egyezmény a legmagasabb szentesités után, mint Magyarország s Horvát-Szlavonés Dalmátországok közös alaptörvénye, a nevezett országok külön törvénykönyveibe iktattatik. Egyszersmind megállapíttatik, hogy ez egyezmény az egyezkedő országok külön törvényhozásainak tárgya nem lehet s változás rajta csak ugyanazon módon, a mint létrejött, mindazon tényezők hozzájárulásával tétethetik, a melyek kötötték*. Akkor mindez együttvéve a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közti államjogi viszonyt képezi, mely nem egyenlő a Szt. István koronája országainak és a birodalmi tanácsban képviselt országok közt fennálló viszonynyal, de melyről nem tagadható meg, hogy benne Magyarország és Horvát-Szlavón- és Dalmátországok közt fennálló sajátszerű paritás foglaltatik, nevezetesen pedig s különösen az autonóm ügyekben, s mikor a tisztelt magyar országos bizottság nagybecsű üzenete azt jegyzi meg, hogy Horvát-Szlavón- ós Dalmátországok az autonóm hatáskörön kivül eső ügyekben Szt. István koronája akármelyik részével egyenlő tekintet alá v esnek, ugy erre a kiegyezési törvény felel, mely Szt. István koronájának csak két részét ismeri, azaz Erdélylyel egyesitett Magyarországot s Horvát-Szlavon-Dalmátországokat. Mikor az országos bizottság a kiegyezési törvénynek, a leirt államjogi viszonynyal összhangzásban álló 45. §-át idézte s a közös és autonóm kormány közti egyetértő eljárásnak czélszerüsegét, hasznát és szükségét hangsúlyozta, szem előtt tartotta s kivánta, hogy a közös kormánynak Horvát-Szlavón- és Dalmátországok területén való s az autonóm kormány értesítésein alapuló működése, mely autonóm kormány az emiitett országok viszonyai és szükségeiről minden tekintetben s egész terjedelmében értesülve van, annál biztosabb és sikeresebb legyen, s épen ezért a közös kormánynak az autonóm kormánynyal való egyetértő eljárása nem zárja ki, hanem támogatja egymást. Ezen országos bizottság nem enged meg semmiféle kétséget arra nézve, hogy az autonóm kormány és közegei tartoznak a közös kormányt támogatni, sőt a hol ez szükséges, ezen kormány intézkedéseit foganatosítani is, s hogy ezen intézkedésekért a közös kormány csak a közös országgyűlésnek felelős. De mégis nagyobb világosság kedveért ezen országos bizottság kiemeli, hogy az autonóm kormánynak azon esetben, mikor a közös kormány intézkedései netalán Horvát-Szlavón- ós Dalmátországok autonóm jogaiba nyúlnának s talán a kiegyezési törvény határozatait sértenék, a közös kormány irányában van joga, a törvény irányában pedig kötelessége, hogy az ily intézkedések ellen észrevételt tegyen s hogy a kiegyezési törvény s ezen törvény által Horvát-Sziavon- és Dalmátországok biztosított autonóm helyzetének megőrzése végett az 1868. évi I. (XXX.) törvényczikknek 50. §-a alapján ugyanezen országok országgyűlésének felelős. A horvát országos bizottság nem volt tévedésben, mikor azt irta, hogy az 1868. évi I. (XXX.) t,-czikk a közös kormánynál horvát-szlavón osztályok szervezését rendeli el, mely kormánynál a kiegyezési törvény előtt ily osztályok nem léteztek s nem is létezhettek. Azok csak ezen törvény folytán lettek szervezve, a 46. §. nem határozza ugyan részletesen azok feladatait s hatáskörét, de a horvát-szlavón osztályoknak a közös kormánynál észszerűleg csak egy feladata s egy hatásköre lehet, hogy a közös kormányt támogassák s kezére járjanak oly ügyek elintézésénél, melyek Horvát-Szlavonországokat illetik. Hanem ez a feladatuk, akkor a közös kormánynál akármennyi horvát-szlavonországi egyén alkalmazható, de nála nem