Képviselőházi irományok, 1884. XXII. kötet • 666-706. sz.

Irományszámok - 1884-682. Törvényjavaslat, a kir. törvényszékek telekkönyvi hatóságánál az ügyeknek egyes birák által való elintézéséről

682. szám. 181 tését, az ülésben az előadón kivül még két birói tagnak jelenlétét és a kiadmányoknak az elölülő általi megvizsgálását és helybenhagyását igényli, mindezen hivatalos teendö'k eleste folytán a nagyfontosságú telekkönyvi ügyek sokkal gyorsabban intéztetnek el, azonfelül a nyerendő nem csekély munkamegtakarítás az amúgy is felhalmozott egyéb birói ügyek elintézésének esik javara. És ezen munkaerő-megtakarítás nemcsak a törvényszékek telekkönyvi hatóságainál, hanem a felebbviteli biróságoknál is jelentkezni fog, a mennyiben olyan ügyek, a melyek a másodbirosagnál eddig ötös és a harmadbiróságnál hetes tanácsokban intéztettek el, a javasolt módositás folytán amott hármas, itten pedig ötös tanácsülésben lesznek elintézendők. Szükségesnek találom megemlíteni, hogy oly államokban, a melyekben a telekkönyvi intézmény, mint a hitelnek és az ingatlan vagyon értékének megbecsülhetlen emeltyűje, a legnagyobb figyelemben részesül, igy különösen Poroszországban már az 1849. január 2-án kelt szabályrendelet értelmében a telekkönyvi ügyek legnagyobb részben kirendeltségek (Deputationen) és illetőleg ezeknek megbízottjai (Grerichtscommissare) által e^yes-bíróságilag intéztettek el, és csak az úgynevezett nagybirtokokra nézve tartatott fenn a collegialís elintézés módozata; a most fennálló telekkönyvi rendtartás (Grundbuehsordnung) azonban a collegialis elintézést épen a nehézkes ügymenet gyorsítása szempontjából teljesen mellőzte és a telekkönyvi ügyek elintézését kivétel nélkül egyes-birákra bízta, mely czélszerű törvényhozási intézkedés ott a legüdvösebb gyakorlati eredményekre vezetett. Minthogy pedig a telekkönyvi rendeletek 14. fejezetén alapuló törlési perek az 1881: LIX. törvéuyczikk 6. §-a által a telekkönyvi hatóságok illetősége alól úgyis elvonattak és a birtok-bíróságok illetőségéhez utaltattak, némi kérdés tárgyát egyedül a telekkönyvi rendeleteknek I. része szerint helyt fogható, telekkönyvi kiigazítás és jelzálogi átkebelezés iránti kivételes természetű perek képezhetnék. De én ezen perekre nézve is az egyes-birósági elintézést teljes megnyugvással ajánlhatom ; mert eltekintve attól, hogy ezen perek száma különben is már napról-napra csökken, de az 1886: XXIX. törvényczikk 76. §-ának 11. pontjában foglalt felhatalmazás alapján ugy is intézkednem kell, hogy a telekkönyvi betétek szerkesztését tárgyazó hirdetmény kibocsátása után a telekkönyvi rendeletek I. részén alapuló igények többé bejelenthetők ne legyenek, a jelzett kivételes természetű perek teljes megszűnése tehát már csak idő kérdése, nem forog fenn ok, hogy ezen perekre nézve eltérő törvényhozási intézkedés tétessék és pedig főleg azért, mert a magyar királyi Curia 1886. január 22-én tartott teljes ülésében hozott 29. számú döntvényében irányadólag kimondotta, hogy a telekkönyvi kiigazítási perek az 1881: LIX. törvényczikk 6. §-a alá nem esnek, tehát nem a birtokbiróság, hanem kivétel nélkül a telekkönyvi hatóság illetőségéhez tartoznak. Mivel pedig,. miként már kifejtettem, a kir. járásbíróságok az 1874: XV. törvényczikk érteimében telekkönyvi hatósági minőségben kivétel nélkül, tehát az emiitett kétnemű perben is, egyesbiróságilag járnak el, ismét nincs ok arra, hogy ugyanazon tárgyú és fontosságú perek a kir. törvényszékek telekkönyvi hatósága alatt eltérő módozat mellett, vagyis tanácsülésben intéztetnek el. És nem hozható fel ellenérvül az, hogy a telekkönyvi kiigazítás és jelzálogi átkeblezés iránti keresetek, mint vitás jogot igénylők, csak contradicorius eljárás alapján dönthetők el, mert . hiszen a kir. járásbíróságok előtt folyó ily perek is azonos minőségűek és ott is rendes jegyzőkönyvi peres eljárás mellett itéletileg döntetnek el. A törvényhozásnak oly intézkedése pedig, hogy a telekkönyvi kiigazítás és jelzálogi átkeblezés iránti, mint az elenyészés bizonyos fokán álló kivételes perek, a telekkönyvi hatóság illetősége alól most vétetnének ki és más bírósághoz utaltatnának, nemcsak a már felhozott okokból, hanem azért sem volna ajánlható, mert a jelzett perekben a telekkönyvi rendeletek szerint hivatalból gyakran oly személyek is levén méghallgatandók, kiknek megidéztetése nem is kérelmeztetett, ily eset tehát — különösen a hirdetményi határidő lejárta előtt — időközbeni