Képviselőházi irományok, 1884. XXI. kötet • 604-665. sz.
Irományszámok - 1884-617. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, „az 1878:V. t.-cz. 27. §-ának módositása tárgyában” beadott törvényjavaslatra
617. szám. 99 zendö egy millió forint 5% kamatját, mely 50,000 frtot teszen: ugy tisztán rabsegélyezési és javitóintézeti czélokra évenként 102,538 frt 50 kr. lesz fordítható. Ezen összeg, az eddigi tapasztalatot véve alapul, elegendő lesz, mert rabsegélyezésre 21,000 frt, a már meglevő két javítóintézet fentartására pedig 43,870 frt, vagyis összesen 64,870 frt igényeltetett.— Ez összeget levonván a 102,538 frt 50 krból: marad még 37,668 frt 50 kr., mely többletből a rabsegélyezési kiadásokat fokozni, a javítóintézeteket pedig fejleszteni lehet. Ez adatokból az igazságügyi bizottság megállapítván a kir. bíróságok ítéletei alapján befolyó pénzbüntetések mennyiségét: megfelel az 1-sö kérdésre. Ezen adatok arról is meggyőzték az igazságügyi bizottságot, hogy azon hányad, mely szerint a pénzbüntetésekből befolyó összeg megosztandó lesz: a büntető-törvénykönyvünk 27. §-ában kitűzött czél veszélyeztetve nem lesz, és e mellett, ha nem gazdagon, de mégis elő fogja segíteni letartóztatási helyeink javításának és szaporításának ügyét, a mennyiben 157,000 írtnál több marad évenként fogházépitésekre, holott eddig a törvényszéki építésekkel együtt, csak 100,000 frt lett az igazságügyi költségvetésben megszavazva. Helyesnek találta a bizottság a törvényjavaslat 2. §-ának azon rendelkezését, hogy a közigazgatási hatóságok által megállapított pénzbüntetésekből befolyó összegek közigazgatási fogházak és tolonczházak létesítésére fordíttassanak. Valóban ezekre égető szükségünk van, mert ezek nálunk csaknem teljesen hiányoznak, és a jelentéktelen kihágások miatt rendőrileg elitéltek is legnagyobb részben az 1877: XL. t.-cz. 18. §-ának ellenére — mely azt rendelte, hogy az elzárás közigazgatási hatósági fogházban, és pedig a mennyiben a körülmények megengedik, magánzárkákban hajtassék végre — a kir. bíróságok fogházaiban, még pedig helyszűke miatt nagyobb bűnösök közé záratnak el, a minek erkölcsileg rósz ^következményei vannak. Ezen a bajon is alkalmas a t. javaslat részben segíteni, mert ha — mint a bírósági fogházaknál tettük, — az 1885-ik évi eredményből indulunk ki, a közigazgatási hatóságok által megállapított pénzbüntetésekből befolyó összeget évenként mintegy 115,000 forintra tehetjük. E tekintélyes összeg közigazgatási fogházak és tolonczházak létesítését előmozdítani fogja, mert azok egyszerűbbek és igy olcsóbbak is levén a bírósági fogházaknál: könnyebben előállíthatók. A törvényjavaslat nem koczkáztatván azon czélt, melyet büntető-törvénykönyvünk 27. §-a kitűzött; másfelöl az állami kincstár, illetőleg adózó polgáraink megterheltetése nélkül bírósági és közigazgatási letartóztatási helyeinket nemcsak javítani, de újakkal is szaporítani alkalmas: az igazságügyi bizottság azt általánosságban elfogadta. A részleteket azonban itt-ott módosítani találta szükségesnek. így először is ezen bevezetést: >Az 1878. évi V. t.-cz. 27-ik szakaszának rendelkezése következőleg módosittatik*, mint feleslegest kihagyta, mert ez már a t.-javaslat czímében benfoglaltatik. Az 1-sö §-ban a >felállít ásár az szót kihagyta, s ezen szó után: »fegyház*, e szavakat iktatta be: >valamint a s{ükséghe{ képest új japitóinté{etek felállításáraz fordítandók. E helyre tette a bizottság a javítóintézeteket azért, mert azok is tulajdonképen letartóztatási helyek. A 3-ik §. negyedik sorában a bizottság ezen szót: >a{onban<, az ötödik sorban: »s{ükség esetént szavakat, mint feleslegeseket kihagyta. 13»
