Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

I 599. szán. 41 134. §. Az, a ki az örökhagyd végrendeletét leírta, s azok, kik ezzel a 133. &<hm emiilett családi összeköttetésben állanak, a végrendelet által nekik szánt részesítéshez csak akkor biroak igéayfiyel, ha az örökhagyó a végrendelet ide vonatkozó részét Önkezűleg irta, vagy ha a végrendeletnek ezen intézkedését tartalmazó részét külön önkezűleg irta alá, avagy végre, ha a végrendelet szövegébe vagy záradékába önkezűleg irt, avagy a végrendeletnél jelen volt tanuk előtt a végrendelkezéskor élő szóval tett nyilatkozattal a végrendelet ezen részét külön megerősítette. 135. §. Ha ugyanazon végrendeletbe többeknek végintézkedése foglaltatik: e végrendelkezések mindenike semmis. A házastársak és a jegyesek végrendelkezéseire vonatkozó kivételt a 235. §. tartalmazza. II. Az Írásbéli magánvégrendeletek. 136. §. Az írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez, — ha a végrendeletet az örökhagyó egész terjedelemben önkezűleg irta és aláirta, két tanú — minden más esetben három tanú kívántatik. 137. §. A tanuknak irni és olvasni tudni, és a végrendelet záradékát aláírni kell. 138. §. Ha az örökhagyó a végrendeletet egész terjedelemben önkezűleg irta, továbbá akkor is, ha az olvasni és irni tudó végrendelkező a végrendeletet nem önkezűleg irta: szükséges, hogy a végrendelkező az együtt jelenlevő .tanoknak kijelentse, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, és hogy az okiratot, a mennyiben azt már előbb alá nem irta, ugyancsak a tanuk együttes jelenlétében aláírja. A tanuk által a végrendelkező nyilatkozata, továbbá az aláírásnak megtörténte a 137. §. szerint aláírandó záradékban igazolandó, a mely záradék magára az okiratra, nem pedig annak boritékára vezetendő. Az, hogy a tanuk a végrendelet tartalmát ismerjék, nem szükséges. 139. §. Ha a végrendelkező olvasni és irni nem tud, vagy más körülmény miatt végrendeletét önkezűleg alá nem írhatja: a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniük kell, és e végből szükséges, hogy a tanuk a végrendelkező által használt nyelvet értsék, — és hogy a végrendelet tartalma a végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében a tanuk egyike által érthetően felolvastassék. A felolvasás megtörténte után a végrendelkező az együtt jelenlevő tanuknak jelentse ki, hogy az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza, és hogy az okiratra a végrendelkező nevét a tanuk egyike mint névaláiró irja alá, a végrendelkező pedig kézjegyével lássa el. A felolvasásnak megtörténte, a végrendelkező nyilatkozata, ugy az okiratnak a végrendelkező kézjegyével való ellátása a tanuk által a 137. §. szerint aláwandó záradékfeaa igazolandó, a mely záradék magára az okiratra, nem pedig annak boritékára, vezetendő. Ugyanezen szabályok megfelelően alkalmazandók akkor is, ha a végrendelkező nevét aláírni tudja ugyan, de különben olvasni és irni nem tud. KEPVH. IKOMÁNY. 1884—-87. XX. KÖTET. 6