Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

599. szám. : 181 hogy a törvényjavaslat szerint úgy is csak kivételesen — házastársak és jegyesek közt ~r megengedett öröklési szerződéseknek, mint az örökhagyó rendelkezésén alapuló öröklés egyik fajának külön czímben való tárgyalása alig indokolható; tekintve végre, hogy az örökség megszerzésére vonatkozó szabályok a hagyomány megszerzésére vonatkozó szabályokkal czélszerűen összefoglalhatók: a fejezetekre való megfelelő alosztályozással a negyedik ezímbe az örökhagyó rendelkezésén alapuló öröklésnek minden faját: a végrendeleti öröklést, a hagyományokat, a halálesetre szóló ajándékozásokat, az öröklési szerződéseket szabályozza; az örökség és a hagyomány megszerzésére és az ezzel kapcsolatos jogviszonyokra vonatkozó szabályokat pedig az ötödik czímben foglalja egybe; a mely beosztás mellett nyilvánvaló ezélszerüségi okok harczolnak. ELSŐ FEJEZET. A végrendeletre vonatkozó általános szabályok. 109—116. §§. A 109-ik §. a kötelesrész által korlátozott végrendelkezési jogosultságot megállapítván, a 110-ik §-ban kimondja, hogy a végrendeletek érvényességére nézve, a mennyiben az öröklési jogra vonatkozó szabályok kivételt nem állapitanak meg, az általános szabályok alkalmazandók. Ezen átalános szabályoknak megfelel a törvényjavaslat 111. és 112. §-ainak tartalma, a melyekben az érvénytelen végrendeleteknek semmis és megdönthető végrendeletekre való felosztása s a semmiség és a megdönthetőség következményeinek szabályozása foglaltatik. A. végrendelkezési jogügylet sajátszerűségének felel meg a törvényjavaslat 113-ik §-ának tartalma. Azon okok ugyanis, a melyek a végrendelet érvénytelenségét eredményezik, vagy olyanok, hogy az egész végrendelkezésre vonatkoznak, például ha valaki a végrendelettételre testi erőszak utján kényszeríttetik, vagy olyanok, a melyek a különben érvényes végrendelkezésnek csak egyes intézkedéseire vannak vonatkozással; például ha valaki egy különben érvényesen alkotott végrendeletének egyik pontjában valakinek lehetetlen vagy tilos feltétel alatt 10,000 forintot hagyományoz (167. §). Utóbbi esetben a semmisség csupán ezen egy intézkedésre vonatkozván, annak azon kiterjesztése, hogy a többi rendelkezések érvénytelenségét eredményezze, a végrendelkezés mint egyoldalú jogügylet természetére való tekintettel meg nem engedhető. Habár a törvényjavaslat a végrendelkezési szabadság alapelvén nyugszik: nagyon természetes, hogy az örökhagyó személyállapotára való tekintettel, ezea végrendelkezési jogosultság csak bizonyos korlátok között engedhető meg. Azon életkor meghatározására nézve, a mely a végrendelkezési képességre nézve szükséges, a törvényhozások igen eltérő szabályozást tartalmaznak. Az osztrák ptk. (569. illetve 21. §-ai) a porosz Landrecht (I. rész 12. czím 16. és 17. §-ai), a szász ptk. (2067. §.) és a hesseni javaslat (73. §.) a betöltött tizennegyedik életévtől teszik a végrendelkezési képességet függővé; a két előbbi törvénykönyv azonban a 18 éven aluli kiskorúaknak végrendelkezési képességét ahhoz köti, hogy csak bíróság előtt tehetnek érvényes végrendeletet. A franczia code civil (903., 904. §-ok) az aargaui ptkönyv (910. §.) és a valaisi code civil (581. §.) a tizenhatodik életév betöltését követelik; de az első helyen emiitett franczia törvény a 16-ik életévet betöltött kiskorút csak arra jogositja fel, hogy feléről rendelkezhessék azon vagyonnak, a melyről a törvény a nagykorúnak rendelkezési jogot ad. — A graubttndteni tkv. (502. §.) a 17-ik betöltött évet, a berni tkv. (552. §.) a 18 életév megkezdését követeli, de a nagykorúság eléréséig, mely ezen tkv. 67-ik §-a értelmében a 20-ik életév betöltésével áll be, a végrendeletnek gondnoki jóváhagyása