Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

160 599. szám. engedheti ezt ott el, a hol a legközelebbi családtagoknak a törvény különös oltalma alá helyezett igényeiről, illetőleg ezen igény elvonásáról van szó. Épen ezért indokolt a 157. §-nak azon rendelkezése is, hogy az örökhagyó a leszármazó rokonai és házastársa javára való rendelkezést tartalmazó kevesebb alakszerűséghez kötött kiváltságos végrendeletben a kötelesrészre jogosítottakat ki nem tagadhatja ; minthogy azonban az ily kivételes rendelkezés szorosan magyarázandó a 152—155. §-ok kellékeinek megfelelő végrendeletben, a kötelesrészre jogosítottak kitagadhatok, csak hogy természetes, az ilyen, valamint a szóbeli végrendeletben foglalt kitagadás joghatálya, a kiváltságos és szóbeli végrendeleteknek a 156., illetve 145. §-okban meghatározott időtartam szerint korlátozott érvényességétől van függővé téve. Az újabb törvényhozások közül a szász ptvkv. (2595. §.) és a zürichi ptvkv. (2043. §.), valamint a hesseni javaslat is (118. §.) azt rendelik, hogy az örökhagyó a kitagadás törvényes okát kifejezetten megjelölni köteles, mert ellenesetben a kitagadás hatály nélküli. Ezen túlszigorú felfogáshoz a törvényjavaslat nem csatlakozik, hanem követi az osztrák ptvkv. 771. §-nak és a Mommsen-féle tervezet 494. §-nak rendelkezését, midőn rendeli, hogy az örökhagyó a kitagadás okát megjelölni nem tartozik. Ezen intézkedés által a törvényjavaslat az alakszerűségek követelésében kerülni akarja a túlságot, a mi indokolását találja különösen abban, hogy a családi élet követelményei gyakran igenis kívánatossá tehetik, hogy az örökhagyó kitagadási szigorú intézkedésének indító okát nyilvánosságra ne hozza; annál inkább, mert feltehető, hogy ilyen kényes természetű kitagadási oknak valóságos fenforgása esetében, a kötelesrészre jogosított az örökhagyó rendelkezésében meg fog nyugodni, és igy az örökhagyó által elhallgatott kitagadási ok utólag sem kerül nyilvánosságra. Ha azonban az örökhagyó annak daczára, hogy a törvény a kitagadási ok kifejezett megjelölését nem követeli, kijelenti a kitagadás okát, és ez vagy nem forog tényleg fenn, vagy nem képez kitagadási okot: akkor a kitagadást hatálytalannak kell tekinteni akkor is, ha valamely más meg nem nevezett kitagadási ok valósággal fenforogna, mert ezen esetben az örökhagyó a kitagadás okát előadván, maga jelenti ki, hogy a kitagadást ezen okból kívánta eszközölni; ha tehát ezen ok vagy nem forog fenn, vagy nem képez kitagadási okot: az örökhagyó kifejezett szándékán túl menni s a kitagadás hatályát az általa megjelölteken kivül egy más kitagadási okra átvinni nem lehet. A 78. §-nak azon rendelkezése, hogy a kitagadási ok bizonyításának kötelezettsége azt terheli, a ki a kötelesrészt kiszolgáltatni vagy kiegészíteni köteles: a bizonyítási kötelezettség átalános elméletének helyes alkalmazásaként jelentkezik. A 79. §. szerint, ha az örökhagyó a kitagadási okot képező cselekményt megbocsátja, azon alapon többé kitagadási jogával nem élhet s illetve a korábbi kitagadás hatályát veszti. E rendelkezés kapcsolatban áll a 7-ik §. azon tartalmával, mely szerint az érdemetlenség is hatálytalanná válik, ha az örökhagyó az érdemetlenséget eredményező cselekményt megbocsátotta és abban találja indokolását, hogy a méltányosság követelményeivel nem egyeztethető össze, miszerint az örökhagyó a kötelesrészre jogosítottat oly cselekmény miatt foszsza meg a törvény különös oltalma alá helyezett kötelesrésztől, a mely cselekményért az örökhagyó már tényleg megbocsátott, a melynek a családi kapcsolat megtörésére vonatkozó hatálya tehát a megbocsátás által elenyészett. Hasonló rendelkezést tartalmaz a szász ptvk. 2598. §-a és a Mommsenféle tervezet 496. §-a; míg ellenkezőleg az osztrák ptvkv. 772. §-a szerint a kitagadás csak kifejezett s törvényes alakban kinyilatkoztatott visszahuzás által szüntetik meg. Természetes azonban, hogy a megbocsátás tényét a kitagadott kötelesrészre jogosított tartozik bizonyítani. A 80. §. rendelkezései 78. §. tartalmának következetes folyományait képezik, és ennélfogva külön indokolást nem igényelnek. f