Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

152 599. szám. kőzik azért, hogy ugyanazon örökhagyó leszármazói a kötelesrész kiszabásánál is egyenlő elbánásban részesittessenek. Ajándékozás esetében a törvényjavaslat 64. §-a a kötelesrész kiszabásánál nem az ajándékozást közvetlenül megelőző vagyonállás alapul vételét, hanem azt rendeli, hogy a kötelesrész a hagyatékban meglevő értéknek és az elajándékozott értéknek Összeszámítása alapján szabassák ki. Habár az eltérő rendelkezés mellett felhozható azon indok, hogy az a takarékosság és szorgalom méltatását tartalmazza, és hogy például az, a kinek 20,000 frt vagyona van és abból 6,000 frtot elajándékoz, de azután szorgalommal és takarékossággal vagyonát 8,000 frttal gyarapítja, a végrendelkezési jogosultság szabályozásánál nagyobb méltatást igényel, mint igényelhetett volna akkor, ha az ajándékozás megtörténte után szorgalom és takarékossággal vagyonát épen nem gyarapította, sőt talán könnyelműen gazdálkodva csökkentette volna: mindazonáltal a törvényjavaslat a hagyatéki vagyonnak és az egy vagy több izben elajándékozott vagyonnak összeszámítandó értékét azért rendeli a kötelesrész kiszabásánál alapul veendőnek; mert az örökhagyó halála után igen bajos bizonyítani annak azon vagyoni állását, a melylyel 8 az ajándékozást közvetlenül megelőzőleg bírt; míg a meglevő vagyonértékhez az elajándékozott vagyonnak bizonyítása rendszerint nagyobb nehézség nélkül történhetik meg, s mert különben is az ajándékozást megelőző vagyonállás alapulvétele igazságtalanságra vezet akkor, ha az Örökhagyó vagyonának az ajándékozás után megmaradt része csökkent; csökkent anélkül, hogy újabb ajándékozásokat tett volna, mely esetben, miután a vagyoncsökkenés nem az örökhagyó vis8ztehernélktili adományozásának kifolyása, az ajándékozást közvetlenül megelőző nagyobb vagyonértéket a kötelesrész kiszabásánál igazságos alapul venni nem lehet. A 64. §-ban az örökhagyó vagyoni állagának sérelme nélkül tett alkalmi ajándékozásokra való kivétel az élet gyakorlati követelményein alapul, midőn a rendszerint előforduló 8 egymást kiegyenlítő ilynemű alkalmi ajándékozások számításba vételét kizárja s ez által az ilynemű kérdések tovább bonyolításának elejét veszi. A 63., 64. §-ok rendelkezéseit kiegészíti a 65-ik §., a mennyiben a viszonosság követelményeinek megfelelően rendeli, hogy ha a 64. §. esete fenforog, vagyis a kötelesrész megszabása végett a hagyatékvagyonhoz az egy vagy több izben elajándékozott vagyon értéke is hozzászámittatik: akkor viszont a jogosított kötelesrészébe is betudandók az általa az örökhagyótól nyert mindennemű ajándékozások akkor is, ha azok a 46. és következő szakaszok szerint a törvényes örökösödési részbe beszámitandók nem lettek volna. Ha ellenben a 64. §. esete nem forog fenn, hanem a kötelesrész az ajándékozásokra való tekintet nélkül csak a hagyatéki vagyon alapján követeltetik, akkor csak azon adományozások számitandók be és vonandók le az illető kötelesrészre jogosítottnak kötelesrészéből, a melyek a törvényes örökösödés esetében is betudandók lettek volna; mert a törvényes örökösödési részbe betudandó ezen előre vett értékek az érdekelt örökös társaknak egymásközti jogviszonyai, tehát kötelesrészök megszabása szempontjából is a hagyaték kiegészítő része gyanánt tekintendők. A 66. §. rendelkezését a kötelesrészhez való igény hatályos megvédése teszi szükségessé. E hatályos védelem az által érhető el, ha azon esetben, ha az örökhagyó előbb ajándékozással kevesbítette vagyonát, majd utóbb kötelesrészre jogosult Örököseinek hátrányára végrendelkezett, a kötelesrészre jogosítottak az örökhagyó azon rendelkezései közül, a melyek a kötelesrész megsértését eredményezték, ne legyenek a korábbi egymagában véve gyakran nem is jogsértő ajándékozás megtámadhatására korlátozva, hanem követelhessék, hogy ezen esetben a 64. §. szerint számítandó egész kötelesrész első sorban a hagyatékból elégíttessék ki, a mint azt a törvényjavaslat 66. §-a rendeli, a minek azután megfelel a 98. §. azon rendelkezése, hogy a megajándékozott ellen a kötelesrészre jogosultak csak akkor léphetnek fel, ha kötelesrészök a hagyatékból ki nem telik, avagy ha hagyaték nincsen. Ennélfogva, ha valaki vagyo-