Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

150 599. szám. hoz. A testvérek önállóságukat elérve, rendszerint kilépnek a szoros családi közösségből; útjaik őket igen gyakran különböző irányban vezetik, s nincs meg a rokonsági viszony azon bensősége és közelsége, mely kivánatossá tenné, hogy egyik testvér a másiknak vagyonában akkor is részesittessék, ha az örökhagyó kifejezetten másként rendelkezett. E részben a törvényhozás a fenforgó viszonyok kellő méltatását bátran bízhatja magára az örökhagyóra, s eleget tesz jogrendezői feladatának akkor, ha a testvéreknek a törvényes örökösödés rendén kiváló helyet biztosit. A törvényjavaslat ezen álláspontot annál nyugodtabban fogadta el, mivel azon törvényhozások közül is, a melyek a családi öröklési rend alapjából indulnak ki, a franczia code civil és az olasz codice civile a testvéreknek kötelesrészt nem biztosítanak, úgy hogy e részben az elszigetelve álló schweiczi kisebb törvénykönyvek követésre méltó vonzerővel nem bírhatnak. A 62. szakasz rendelkezésében kifejezést nyer azon szabály, hogy kötelesrészhez való jogosultság csak azt illesse, a ki a fenforgó concret esetben törvényes örökösödési joggal birt volna akkor, ha az örökhagyó másként nem rendelkezett volna. Ebből következik, hogy az, a kit törvényes örökösödési jogosultság nem illetne azért, mert az öröklésre képtelen vagy érdemetlen (5., 6. §-ok), vagy mert öröklési jogáról lemondott (56., 58. §-ok) azt nem illeti kötelesrész sem, a mi egyébiránt nagyobb világosság kedveért az 58. §. b) pontiában kifejezetten is kimondva van. A 62. §. rendelkezésének további folyományai, hogy az örökhagyónak életben levő és öröklésképes gyermekétől származó unokák kötelesrészt nem igényelhetnek, és hogy az örökhagyó atyja és anyja csak azon esetre birnak igénynyel kötelesrészre, ha az örökhagyónak öröklésre képes leszármazója nincsen. Ellenben az örökhagyó házastársát a törvényjavaslat értelmében akkor is illetvén törvényes örökösödési jog, ha az örökhagyó után annak leszármazói vagy atyja, avagy anyja örökösödik: a 62. §. rendelkezéséből önként folyik, hogy a házastársat az örökhagyó Ieszármazóival, atyjával és anyjával együttesen is illeti kötelesrész. 63-66. §§. A kötelesrész a törvényjavaslat értelmében rendszerint az illető kötelesrészre jogosított törvényes örökösödési részének képezi hányadát, s ennélfogva a 63. §-ban általános szabályul az van kimondva, hogy a kötelesrész rendszerint a hagyatéki vagyonnak az örökhagyó halálakor való értéke alapján állapi tandó meg. Ezen rendelkezés azon tartalma, mely szerint a kötelesrész nem hagyatéki vagyon alapján, hanem a hagyatéki vagyon értékének alapján határozandó meg, összefügg a 67. §-nak rendelkezésével, minélfogva az erre vonatkozó indokok ottan fognak előterjesztetni. A 63. §-nak ezen általános rendelkezése azonban a kötelesrészre jogosítottak igényeit kellő védelemben nem részesiti akkor, ha az örökhagyó vagyonát életében ajándékozásokkal kevesbítette. Ezen esetre a hatályos védelem szempontjából az sem mutatkozik elégségesnek, hogy a kötelesrészre jogosított a törvényjavaslat 98. és következő §-ai értelmében és az ott megvont korlátok között kötelesrészének kiegészítését a megajándékozottól követelheti; mert eltekintve attól, hogy az örökhagyó életében megajándékozott, az ajándékul kapott összeget vagy vagyont elpazarolhatja, úgy hogy nincsen alap, a melyből a kötelesrészre jogosított igénye kielégítést nyerhetne, könnyen belátható, minő ferde eredményre vezetne azon elv, ha a kötelesrész minden esetben, tehát akkor is a hagyatéki vagyon, illetve annak értéke után szabatnék meg, ha az örökhagyó vagyonát életében ajándékozással kevesbítette. így például alapul véve a 83. §. azon rendelkezését, mely szerint a leszármazók kötelesrésze a törvényes örökösödési résznek fele: ha egy örökhagyó, a kinek 40,000 frt vagyona van, életében ebből 20,000 frtot ajándékoz el, és azután gyermekei mellőzésével, avagy ezeknek a kötelesrészre szorításával idegeneket nevez örökösnek: gyermekei érzékeny sérelmet szenvednének, ha köte-