Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.
Irományszámok - 1884-592. Törvényjavaslat, a honvédelmi ministerium elhelyezésére szolgáló államépülettel szomszédos teleknek és az azon levő épületnek megvételéről
10 59i. szám. Ez intézkedések koronkint maguk után vonták egyszersmind a ministerium személyzetének emelkedését, ugy, hogy a ministerium jelenlegi személyzete (296 személy) egyike a legnagyobbnak az összes ministeriumok személyzete között. A ministerium személyzetének ezen emelkedése a tisztelt képviselőház által is indokoltnak és szükségesnek ismertetett el akkor, midőn az ekként nagyobbodott személyzet költségei, költségvetésem megszavazása alkalmával, és az azon alkalmakból felhozott indokaimra tekintettel, éveken át mindannyiszor minden ellenmondás nélkül a Tisztelt Ház által rendelkezésemre bocsáttattak. És az ekként nagyobbodott személyzetet ugyanazon helyiségbe kellett elhelyeznem. S ennek azon szomorú következménye lett, hogy a jelenlegi elhelyezés nemcsak az ügymenet és igy a közérdek által megkövetelt kívánalomnak, de még a közegészségügy legelemibb követelményeinek sem felel meg. Részletekbe nem bocsátkozom; de még sem mellőzhetem hallgatással, hogy egyes egyablakos szobában törzs- és főtiszteket együtt, másutt magasabb és alacsonyabb rangú tisztviselőket együtt voltam kénytelen az ügymenet és fegyelem kárára összezsúfolni. Van olyan szoba is a ministeriumban, a hol tiz, sőt tizennégy személy van bezsúfolva, tehát oly helyiség, a hol egy tisztviselőre nem több mint 11 10 /Ü köbméter légür esik. Ily elhelyezést az általam kiküldött bizottság ugy a közérdek mint a közegészség szempontjából fentarthatlannak mondott ki. Mily következményeket vonhatna maga után az ily elhelyezés, különösen a jelen járványos időben, annak megfontolását a Tisztelt Képviselőház bölcs belátásának hagyom fenn. Ide járul, hogy a ministerium mellékhelyiségei is (iktató, kiadó, irattár) különösen a nagy irattár, daczára többszöri kiselejtitésnek, annyira tele van iratokkal, hogy abba irományokat többé elhelyezni lehetetlen. Az irattárban az állványok már a mennyezetig emeltettek, az ajtókat tőlük kinyitni alig lehet, a tisztviselőket elhelyezni pedig immár csaknem lehetetlen. Az elnöki irattár hasonlólag túl van tömve, ugy hogy kénytelen voltam az elnöki és igy fontosabb és titkosabb természetű ügyiratokat is, az amúgy is szűk folyosókon felállított szekrényekbe helyezni el; a szakszámvevöségi nagyobb terjedelmű okmányok számára az irattárban nincs hely; azok a hivatalos helyiségek padlózatán vannak csomagokban összehalmozva. Ily körülmények közt kénytelen voltam már eddig is a személyzet egy részét és nevezetesen egy ügyosztályt a megvétetni szándékolt szomszédházba helyezni el, melynek igénybe vett helyiségeiért évi 900 forint haszonbért kell fizetnem. S ily körülmények közt elodázhatlan kötelességül hárul rám az épület kibővítéséről gondoskodni. Érzem a pénzügyi helyzet nehézségeit; ép azért, az államkincstár érdekeire tekintettel, nem hozom ezúttal javaslatba még sem az épület kibővítését. De nem mulaszthatom el már most megtenni azon elöintézkedéseket, melyek az épület kibővítését biztosítják. S ezen elöintézkedések egyike a szomszédos ház megvétele, melyre ez idő szerint kínálkozik a pénzügyileg legelőnyösebb időpont. Ezen ház és telek ugyanis azon időben, midőn a mostani épület emeltetett, 70,000 forintért kináltatott megvételre a tulajdonos által, a mely ár időközben 48,000 s legközelebb 43,000 forintra szállíttatott le, annak kijelentése mellett, hogy ezen összegen alól egyáltalában nem hajlandó a tulajdonos azt átengedni. És ezen ház és telek megvételére és az a czélból szükséges 43,000 forintnak rendelkezésemre bocsátására van szerencsém ezúttal a Tisztelt Képviselőház engedélyét a törvényjavaslat 1. §-ában tisztelettel kikérni.
