Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.
Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról
599. szám. 141 gát közvetítő közelebbi rokon irányában betudás tárgyát képezte volna. A törvényjavaslat ugyanis, bár a távolabbi leszármazók örökösödési jogosultságára nézve nem fogadja el azon elvet, hogy utóbbiak az elesett közelebbi leszármazó képviseleti jogán Örökösödnek, de mégis a távolabbi leszármazók örökösödési jogát úgy szabályozza, hogy ezek az örökösödési jogosultság naegbirálásánál a közelebbi leszármazónak lépnek helyébe. Innen van, hogy az unokák között akár gyermekekkel együtt, akár több gyermektől leszármazó unokák örökösödnek: törzs szerinti osztálynak van helye. Ennek természetes következménye tehát, de különben is igazságos, hogy a távolabbi leszármazóknak mindaz betudassék, a mi a közelebbi' r leszármazónak betudandó lett volna; mert különben az örökhagyó többi gyermekei szenvednének rövidséget. Az 51-ik §-nak azon rendelkezése, mely szerint az örökhagyó a 46—£0. §-ok szerifit betudandó adományozásoknak be nem számítását közokiratban vagy teljes hitelű magánokiratban elrendelheti, annak megfontolásán alapul, hogy a betudásnak alapja az örökhagyónak vélelmezett vagy kijelentett akarata, a melytől ő a betudásra kötelezettnek előnyére utólagos rendelkezés által eltérni jogosítva van. Önként értetik azonban és a törvényjavaslatnak a kötelesrészre vonatkozó intézkedéseiből következik, hogy a betudás mellőzésének elrendelése a kötelesrészre jogosítottak ebbeli igényeinek sérelmére nem szolgálhat. A betudás mellőzésének elrendelés© tárgyában a törvényjavaslat nem követel ugyan alakszerű végrendeleti intézkedést, hanem az ebbeli rendelkezés joghatályát mégis ahhoz köti, hogy az örökhagyó rendelkezését közokiratba, avagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalta legyen; mert az örökhagyó halála után ilynemű rendelkezések más módon való bizonyításának megengedése által az osztályos testvérek közötti bonyodalmak és viták fejlesztésére alkalmat szolgáltatni czélszerűnek nem mutatkozik. Az 51-ik §-nak azon rendelkezéséből, mely szerint az örökhagyó az ezen §-ban megállapított módon a betudás mellőzését rendelheti el, következik az is, hogy ugyanily módon vagyis közokiratba avagy teljes hitelű magánokiratba foglalt endelkezés által az örökhagyó a betudási kötelezettséget korlátozhatja, az 52-ik §-nak megfelelő összegnél vagy értéknél kisebbre szoríthatja; mig ellenkezően nagyobb Összeg vagy érték beszámítását tárgyazó rendelkezés a végrendeleti intézkedéstől eltekintve jogi hatálylyal nem bir. 52. §. Ezen szakasz a betudás módozatát szabályozza. E tekintetben mindenekelőtt megoldást igényel azon kérdés, hogy az előre kapott tárgyak természetben számittassanak-e hozzá a hagyatéki vagyonokhoz, avagy pedig bizonyos értékben, és utóbbi esetben az érték meghatározásra nézve mely időpont fogadtassék el irányadóul. A szász p. tvkv. (2263., 2267. §§.) szerint a betudásra kötelezettet illeti a választási jog, ha vájjon a tárgyakat természetben avagy értékökben kivánja-e a hagyatékba beszolgáltatni, de ha utóbbit választja, az osztály alkalmával! értéket tartozik megtéríteni. A porosz Landrecht (II. rész II. czím. 333., 345. §§.) szerint &% értékmeghatározásnál ingatlanoknál a tárgyak megkapása alkalmávali érték, ingóságoknál pedig az osztály alkalmávali érték irányadó, de a betudásra kötelezettet választási jog illeti, ha vájjon az ingatlant természetben beszolgáltatni, avagy értékét megtéríteni akarja-e. Az osztrák polgári törvénykönyv (794. §.) szerint a beszámítás a tárgyak értéke szerint történik, még pedig készpénz és ingóságok az örökség kinyílásának időpontja szerinti értékben, ingatlanok pedig a megkapás időpontja szerinti értékben tudandók be. A törvényjavaslat csatlakozva a hesseni javaslathoz (338. §.) a természetbeni beszolgáltatás teljes mellőzésével s tekintet nélkül arra, vájjon az adománytárgyak ingókból avagy ingatlanokból állanak-e, az érték szerinti betudást fogadta el s az értéket a megkapás időpontja szerint rendeli meghatározandónak. Ez a mellett hogy egyszerű, leginkább megfelel azon jogviszonynak, mely szerint a betudásra kötelezett a tárgy megkapása által annak tulajdonosává vált, tehát az értéknövekedés, épttgy mint az értékcsökkenés, egyszersmind azonban a tárgynak netaláni véletleu elenyészése is az ő
