Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.
Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról
128 599. szám. ős-szülők mindenike az örökhagyó előtt halt el, ha például az apai ágon mind a négy ős-szülőnek vannak leszármazói, mig az anyai ágon például csak egy ős-szülőnek van egyetlen leszármazója, például, egy dédunokája: akkor ez, a ki az örökhagyóhoz hetedizigleni rokonságban van, kapui fogja a hagyaték felét, mig ha az apai ágon levő ős-szülőnek négy gyermeke van, ezek, habár az örökhagyóval negyedizigleni rokonságban állanak, fejenként csakis a^ hagyaték egy harminczketted részében örökösödnek. A további felmenők, a dédek és ükök, a dédősök és ükősök törzsénél majdnem hihetetlen mérvben nagyobbodik az aránytalanság lehetősége. Ha például az örökhagyó után a dédősök és ükősök törzsére kerül a sor, és az anyai oldalon a többi törzseknek magtalan kihalása folytán csupán egy ükunoka gyermek van életben; akkor ez, ki az örökhagyóval tizenegyedizigleni rokonságban van, örökösödik a hagyaték felében; holott az atyai ágon, ha feltéve mindenik dédősnek vannak leszármazói, s ezen dédősök egyikének négy gyermeke volt s ezen gyermekek valamelyike öt élő gyermek hátrahagyásával halt el: akkor tzen öt gyermek mindenike, bár az örökhagyóval csak hetedizben rokon, fejenként a hagyatéknak Vsio-ed részében fog örökösödni. Ha már most az izrendszer törvényes örökösödési rendét veszszük bírálat alá: akkor azt fogjuk találni, hogy előbbi vizsgálódásunk eredményével ellentétesen, ezen örökösödési rend a közelebbi rokonok örökösödésére alkalmazva helytelen, igazságtalan és méltánytalan. Az izörökösödési rend szerint, ha ez oly mereven alkalmaztatik, mint például azt fentebb a szász polgári törvénykönyv ismertetésénél láttuk, leszármazok nem létében első sorban az örökhagyó szülői, még pedig akként hivatnak az örökösödésre, hogy ha az egyik szülő már nem él, a másik szülő kapja az egész örökséget még akkor is, ha az elhalt szülőnek gyermekei maradtak. Azon intézkedés, miszerint a szülők csak akkor örökösödnek, ha leszármazok nincsenek, már magában véve sem felel meg azon elméletnek, hogy az örökösödési igény a rokonság közelségére alapittassék; mert ha csak a rokonsági közelség vétetnék alapul, a szülőknek az örökhagyó gyermekeivel együtt s ugyanannak unokáit megelőzőleg kellene örökösödni. íme tehát itt már a törzsrendszer diadalát látjuk az izrendszer felett, mert az utóbbinak elvére alapított törvénykönyvek is a leszármazok egész törzsét a rokonság közelségére való tekintet nélkül, feltétlenül elébe helyezik a felmenő és oldalági rokonoknak, szóval e tekintetben a törzsrendszernek hódolnak meg és ezt igen helyesen cselekszik. Ámde azon intézkedés, mely szerint, ha egyik szülő nem él, a másik szülő az egyedüli örökös akkor is, ha az elhalt szülőnek gyermekei maradtak, más szóval az izrendszernek a szülői törzsnél való alkalmazása az igazságos, méltányos és ezélszerü törvényhozás követelményeivel nem egyeztethető össze. Azon alapon, a melyen a gyermekekkel az elhalt gyermek unokái, sőt esetleg a távolabbi leszármazok is együtt örökösödnek, kell, hogy az örökhagyó testvéreivel együtt az elhalt testvérek gyermekei, az örökhagyó nagybátyjával vagy nagynénjével együtt az elhalt nagybátya vagy nagy néne helyébe lépő unokatestvérek örökösödjenek; mert hiszen mindezek az oldalági rokonságot közvetítő közös törzs hagyatékában is ily módon együttesen hivatvák az öröklésre. Nálunk különösen, a hol eddig az ági örökösödés mellett a parentalis örökösödési rend alkalmazása volt érvényben, az izöröklési rendnek a közeli rokonság körében a szülői és a nagyszülői törzshez tartozó rokonok Örökösödésére való behozatala alig volna indokolható. Az izörökösödési rend elveihez ragaszkodó római jog a fentebbi felismert helytelenségen az által vélt segíthetni, hogy az egész vértestvéreket a felmenőkkel együtt hívta örökösökül. Ámde eltekintve attól, hogy ez által az izrendszer alapján, a rokonsági közelségnek kizárólagos méltánylásán ismét a legérzékenyebb rés üttetik, ezzel a bajon nemcsak segítve nincsen, de sőt ebből újabb helytelenségek következnek, mert egyfelől azon testvér is örökösödik, a kinek szülője életben lévén, szintén örökösödési joggal bir; másfelől pedig az örökhagyót megelőzőleg elhalt szülőnek azon leszármazója, a ki az örökhagyóval épen az elhalt szülő oldaláról áll félvérrokonságban, az életben levő másik szülő és az egész vértestvérek által igazságtalanul
