Képviselőházi irományok, 1884. XIII. kötet • 427-445. sz.

Irományszámok - 1884-429. Törvényjavaslat, az 1878. évi XX. törvényczikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbitásáról

429. szám. 27 Nem szükséges India termelési viszonyait is ily részletesen tárgyalni. Miután a tények által is eléggé bebizonyított dolog az, hogy India ma ép oly terjedelemben termelhet és exportálhat búzát, mint az Egyesült-Államok és pedig mi több, sokkal olcsóbb előállítási költség mellett. Indiában a mezei munkabér igen alacsony, ugy hogy egy quarter búza 5 —6 shilling költséggel termelhető. Punjabban a mezei munkás hetibére 2--6 dollár; Oudhban lVs dollár; a centralis tartományokban 1V»—3 dollár és a Bombay Presidencyben 3—6 dollár. Az Egyesült-Államokban még a szerecsen is hetenkint 18—20 shillinget és a keleti államokban 25—27 shillinget kap eltartással. A havi bérek átlaga eltartás nélkül következő: állam 1866 1869 1875 1879 1888 Pennsylvania 29-91 28-68 25-80 19-92 22-88 Ohio .... 28-46 26-35 24-05 20 72 24-55 Indiana . . . 27-71 25'72 24-20 20-20 23-17 Illinois . . . 28-54 27-32 25*20 20-61 23-91 Jowa . . . 28-34 28-39 24-35 22-09 26-21 Nebraska . . 38-37 33-25 24-00 23-07 27-45 A munkabérek természetesen az aratás idejében magasabbak és naponta tesznek (eltartás nélkül) 1882 aratási időn kivül aratáskor Pennsylvania 1-20 doll. 1-73 doll. Ohio 119 „ 179 „ Indiana 1-08 „ 1 89 „ Illinois . . 1-79 „ 1-91 , Jowa 1-24 „ 2-25 „ Nebraska ....... 1-81 , 1"95 „ Dakotában a napi munkabér az aratáskor 3*65 dollárra emelkedik. A közölt kimutatásokból kitűnik tehát, hogy az Egyesült-Államok buzakivitele és árképződése körül ugyanazon jelenségek vehetők észre, melyeket az európai gabonakivivő államokban tapasztalunk. Mig ugyanis Amerika maga uralta a tengerentúli országok közt az angol piaczot, kivitele folyton növekedett és tetőpontját 1880—82. években érte el. Mióta azonban más tengerentúli országok, jelesül India és Ausztrália vele versenyre^ léptek, kivitele csökken és vele együtt a búza ára is hanyatlik. Hathatós támaszt talál a tengerentúli országok gabonakivitele a szállítási díjaknak a nemzetközi forgalom csökkenésével lépést tartó hanyatlásában. Ha el is tekintünk azon rendkívüli mérsékelt szállítási díjaktól, melyeket pl. egy német jeles nemzetgazda a budapesti agrar-congressuson felemiitett, a viteldíjak mind már maga* ban az Egyesült-Államokban, az ottani közlekedési eszközök roppant kiterjedése és versenye folytán, mind más tengerentúli államokból Európába oly mérsékeltek, hogy az előny, melyben ennek következtében az ott termelt gabona az európai piaczokon részesül, kiváló mérvben ezen díjak alacsony vo]* tában található. i