Képviselőházi irományok, 1884. XIII. kötet • 427-445. sz.

Irományszámok - 1884-430. Törvényjavaslat, az osztrák-magyar vámterület általános vámtarifájáról szóló 1882. évi XVI. törvényczikk módositásáról

430. szám. 169 Ugyanez áll a 10 frtnyi díj alá eső kocsitakarókra is. Ezen, legnagyobbrészt erős, vastag kender- és lenvászonból, sőt vitorlavászonból is készített fedötárgyak, ha nem más, csupán a szövetek minősége vétetnék is számításba, legalább 12 frt vámdíj alá esnének, holott mint kocsitakarók 10 frtnyi vám alá vettetnek. Ez az anomália a kátrányos ponyváknál még némileg kiegyenlítést nyer a kátrányozás folytán beálló súlytöbblet által; másképen áll azonban a dolog azon fedöanyagoknál, a melyek csupán zsíranyagokkal, féms .appannal, zöldgáliczoldattal stb. effélével vannak kikészítve, és ez idö szerint ép ezek kerülnek leginkább használatba, mig a kátrányos ponyvák kezdenek kiszorulni. Ennek tekintetbe vétele és azon további körülmény, hogy az előbb emiitett végy anyagokkal kikészített árúk nálunk már nevezetesb mennyiségben előállíttatnak és ezen iparág méltán megkövetelheti azt, hogy a belföldi piaczok részére biztosíttassanak, volt az inditó ok arra nézve, hogy az ez idő szerint érvényben levő árúlajstromban ezek a fedöanyagok a 209. t.-sz. szerinti elbánás alól kivétessenek és a szövetek minősége szerint (mint lenárúk) vétessenek vámdíjazás alá. Miután ez azonban csak kisegítő eszköz volt és valószínű, hogy a gyakorlatban a vámhivatalok részéről tévedések történhettek, legczélszerübb eljárásnak mutatkozik a 209. t.-sz. vámtételét 20 forintban megállapítani. Az ez idö szerint 210. sz. a. 10 frtnyi vám alá eső vastag padoz^atsiövetekből leginkább linóleum- és camptulikon-szőnyegek hozatnak be, a melyek a parafa-liszt alkalmazása folytán súlyban könnyebbek, ellenben értékben nagyobbak és ennélfogva a vám által értékükhöz képest kisebb mérvben érintetnek. Miután pedig a vámterületen is megkezdették a linóleum gyártását, másrészt pedig a belföldön előállított nehezebb viaszos vászonparquetták stb. effélék kelendősége igen hátrányos módon befolyásoltatik az aránylag könnyebb külföldi árúk behozatala által, a vámtételnek 20 forintra való felemelése annál inkább indokolt, mivel a belföldi gyárak, tekintettel a lenolaj árára, kedvezőtlenebb feltételek mellett dolgoznak. Miután a viaszos vasion és viaszos mus\lin nyers anyagául szolgáló nyers parnutszöveteknek ez idöszerinti 32 és 40 frtnyi vámdíja a pamutárúk tekintetében a jelen előterjesztésben tett javaslatok szerint szintén fölemeltetik, indokolt, hogy ezen árúk vámtétele is 20 frtról 30 frtra emeltessék. A viaszos tafota ez idö szerinti vámtétele 26 frtról 30 frtra emeltetik és erre egyenlő arányba helyeztetik a viaszos vászon és viaszos muszlin tételeivel; tényleg ezen árú sem fogyasztás, sem behozatal tekintetében szerepet nem játszik. XXXII. osztály. Bőrárúk. A bőr és bőrárúk csoportjában a javaslat csupán arra szorítkozik, hogy az eddig névszerint föl nem említett sebészeti kötései és hasonlók a 219. sz. alá (keztyük) 50 frtnyi vámtétellel soroltatnak. Ezen árúk ez idö szerint a finom bőráruk alatt 36 írttal kezeltetnek. XXXIII. osztály. Szűcsárúk. A 221. t.-sz. a. előforduló árúk (szücsárúk közönséges bőrökből) vámtétele ez idöszerint 40 frt; jóllehet az ide tartozó árúk behozatala eddig nem volt valami nagy (1883-ban 32, 1884-ben 29, 1885-ben 24 q.), még sem téveszthető szem elől, hogy ezen vámtétel károsíthatja a belföldi termelést. Mig t. i. a 176. sz. szerint ruházatok a föalkatrész szerint 40%-nyi felemeléssel vámoltatnak, a mi, nehéz gyapotárúkat vévén számítási alapul, métermázsánkint 70 frtnyi vámtételnek felel meg, addig ugyanez a szűcsárúknál, miután pézsma stb. szintén a közönséges szűcsárúk alá tartozik, csupán 40 frtot tesz ki. Kívánatos tehát, hogy ezen arányKÉPVH. IK0MÁNY. 1884—87. XIII. KÖTET.