Képviselőházi irományok, 1884. XIII. kötet • 427-445. sz.
Irományszámok - 1884-430. Törvényjavaslat, az osztrák-magyar vámterület általános vámtarifájáról szóló 1882. évi XVI. törvényczikk módositásáról
430. szám. 129 XXII. osztály. Pamut, fonalak és szövetek. .\ fonalak és a szőtt és kötött árúknál javaslatba hozott módosítások természetesen első sorban és főleg az osztrák ipar érdekében állanak. Ezek felemelése azonban nem mondható olyannak, hogy általuk a fogyasztás túlságosan terheltetnék, de másrészt a méltányosság és igazság szempontjából teljesen mellőzhetők nem voltak, mert a pamutindustria az európai összes nagyobb államokban újabb időben mindinkább nagyobb védelemben részesül. A mint a következő összehasonlító kimutatásokból kitűnik, Németország, Francziaország és Olaszország következetesen védelmi irányban haladnak és a pamutfonalak és pamutárúkra vetett vámjaik sok tekintetben még magasabbak a jelenleg vámtarifánkban javaslottaknál. Ezen államok vámpolitikája a pamutfonalaknál és a pamutárúknál nemcsak abban nyilvánul, hogy a vámokat meglehetősen emelik, hanem vámtarifájukat ezen czikkeknél az egyes árúk számtalan változataihoz képest mindinkább tagozottabbá teszik. Mig például Németországban előbb a pamutfonalak a szerint különböztettek csak meg, vájjon: a) nyersek, b) fehérítettek, c) festettek vagy d) czérnázottak-e ? — most már az a) egyes, b) kettős, c) hármasával vagy többesével sodrott, d) a kettesével sodrott és ismét czérnázott fonalak főkategoriájában különbség tétetik a nyers és fehérített vagy festett fonalak közt, azon kivül még 5-féle finomság szerint új és új tételek állapíttattak meg, ugy hogy az előbbi tarifa 4 tétele helyett most 18 különböző tétel szerepel. Még tagozottabb a franczia és az olasz vámtarifa. Az olasz a pamutfonalaknál 147 tétel, a franczia pedig 197 tételt állit föl. Hasonló állapotot találunk a pamutárúknál is. Ily körülmények között, a midőn az osztrák iparnál részben erősebb és hatalmasabb iparállamok saját industriájuk számára az elszigeteltség terére lépnek s ez által megnehezítik egyrészt azt, hogy az osztrák gyártmányok esetleg eddig ott elfoglalt piaczaikat az eddigi előnyök mellett fölkeressék; másrészt pedig saját iparuknak azt az előnyt nyújtják, hogy a belföldi piacznak számukra történt biztosítása következtében könnyebben versenyezhetnek még a külföldön is és végül a concurráló államokat, jelesül Nagybritanniát és Svájczot kényszeritik arra, hogy elhagyva eddigi biztos piaczaikat, árúikkal oly államokba forduljanak, mely védvámokkal még nem nehezítik annyira a versenyzést, mint ők. Mindezen tényezők figyelembe vétele mellett nem lehetett az osztrák ipar érdekében a vámtarifa tételeire vonatkozólag tett kívánságokat megtagadni és a vámemelésekbe beleegyeztünk. A vámok magasságára nézve mindazáltal a határt akkép szabtuk meg, hogy az, a menynyire lehetséges, az illető árú értékével kellő arányban legyen, hogy csak ott, a hol az osztrák ipar érdeke valóban megkívánja, alkalmaztassák emelés és ne legyen új vámtarifánk egyszerű utánzása egy külföldi viszonyokra alapított külföldi tarifának és végül, hogy lehetőleg a vámemelés csak ott alkalmaztassák, a hol az hatásában nem az illető árú megdrágítására fog vezetni, hanem csak arra, hogy külföldi czikk helyett jövőre hasonló árakon vagy esetleg még olcsóbban belföldi árúk álljanak a fogyasztás rendelkezésére. Hogy ezen szempontok számadatilag is igazoltak, az ; kitűnik a következő összeállításokból, a melyek a) az eddigi vámtarifánkat, a javaslatba hozott tételekkel, továbbá a német, franczia és az olasz vámtételekkel szembesitik; b) a nyerspamut és a pamutfonál forgalmát az osztrák-magyar monarchiában 1870-től 1885. évig, továbbá c) a pamutárúk forgalma* ugyanazon időszakban kimutatják. t KÉPVH. IROMÁNY. 1884—87. XIII. KÖTET. 17 f
