Képviselőházi irományok, 1884. X. kötet • 288-339. sz.
Irományszámok - 1884-289. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1886. évi állam költségvetésről
16 289. szám. megszerzésére lehetőséget ad. Követelhetjük ugyan az államtól, hogy az állami és nemzeti feladatok színvonalán mindig megmaradjon; de teljesítsük minden terén a reánk háramló modern feladatokat, lehetőleg önerőnkből is; mert az állami tevékenység és jövedelmi források ezek pótlására sem nem elégségesek, sem nem hivatvák. Az állam színvonalán kell állania, söt a czivilizált államok példájára, azt meg is kell haladnia a társadalomnak; tevékenységben és kezdeményezésben egyaránt. A kormány nemcsak a költségvetéssel és az abban újabban eszközölt törlésekkel bizonyitá be azt, hogy a fejlődés igényeit és a takarékosságot lehetőleg összeegyeztetni iparkodik, de saját intézkedéseinek hiányai ellenében, az államvasutaknál és általában az államháztartásban, főleg az utóbbi évben mutatkozó túlkiadásokkal szemben, megtette és részben kilátásba helyezte a szükséges óvrendszabályokat. És ezekre csakugyan szükség volt! Mert államháztartásunk rendezésének azon örvendetes haladását, mely főleg 1875/7-ben és 1880/3-ban mutatott fel határozott nagyobb eredményt; az oly mértékű túlkiadások, milyenek az 1884. évi zárszámadásokban —• még az átfutó tételek leszámításával is 5 1 /* millióban — mutatkoznak, veszélyeztethetik; daczára annak, hogy a bevételek fejlődése folytonos, sőt azok befolyása, az utóbbi évek szakadatlan tapasztalata szerint pontosságban, söt a hátralékok törlesztésében is, megnyugtató mértékben halad. Nem szabad tehát a nemzet ezen áldozatkészségével szemben a kiadásokkal okozni rendetlenséget és veszélyeztetni az eredményt. A ki látta, hogy e szempontok hangsúlyozása és érvényesítésének megkövetelése mellett, kulturális és belkormányzati kiadásainknak, az 1886. évi előirányzatban látható növekedésének milyen nagy mértékét tartottuk indokoltnak és elfogadhatónak — pénzügyi viszonyaink jelen helyzetében is — az a fentebbi szempontokat nem rideg fiskalismusnak, de a józan pénzügyi politika követelményének fogja tartani. Az államháztartás kezelésénél az utóbbi időben észlelhető volt egy pár apró jelenség, mely a parlament alkotmányos ellenőrzésének fokozását teszi szükségessé. Ugyanis, egyes tárczában a ministerek, hol a házbérek helybenhagyott lekötésével, hol közvetlenül előirányzott kamat- és törlesztési százalékok fedezete mellett, egyes alapokból, söt egyes pénzintézetektől eléggé előnyös feltételek mellett, egyes építkezésekre speciális kölcsönöket kötöttek. A mennyiben ezek kamatlába az állam kamatlábán is alól marad vagy annak megfelel; a menynyiben a törlesztéssel újabb teher nem származik és a czélszerű épületek létesítésével a közigazgatás sokat nyer, sőt az állandó épületek ily módon megszerzésével pénzügyi előny is származik a nélkül, hogy a pénzpiacz ezen szükségeink által is terheltetnék; bizonyára ez eljárás helyes és a törvényhozás helyeslését ki is nyerte. De minthogy az igy eszközölt beruházások, hol e czímen, hol az átmeneti kiadások közt lőnek és vannak előirányozva; minthogy a fedezetül felvett kölcsönök és törlesztési tehernek nyilvántartása nem épen czélszerű és teljes, szükséges: egyöntetű és a parlamenti ellenőrzés igényeinek teljesen megfelelő eljárás megállapítása és ezért kérjük a t. képviselőházat, méltóztassék tudomásul venni, hogy a bizottság: > felszólította a ministeriumot, hogy a jövő évi költségvetés beterjesztésénél ugy intézkedjék, hogy az építkezések s általában a beruházások, eszközöltessenek bár azok akár egyes alapokból, akár egyes különleges; czélra másunnan vett kölcsönökből, akár az állam általános jövedelmi forrásaiból, ugy terjesztessenek elő, hogy a költségvetési parlamentaris ellenőrzés minden esetben könnyen és sikeresen gyakorolható legyen <. Ha a kormány, mint kilátásba helyezé, e felhívásunknak megfelel, akkor az ellenőrzés és ez által ösztönözve, a beruházások körül a takarékosság is fokozódni fog. És az kétségtelen, hogy — általánosabb észrevétel gyanánt mondjuk ezt — beruházásainkban, a vasúthálózatnak jelen állapotában és a megkezdett vizszabályozások befejezése arányában, szűkebbre is szorítkozhatunk; a minthogy csakugyan az 1886-ra előirányzott
