Képviselőházi irományok, 1884. IX. kötet • 241-287. sz.

Irományszámok - 1884-262. Törvényjavaslat, a köztörvényhatóságokról

206 262. szám. A 82. §-ho{. Az elaggott vagy testi és szellemi fogyatkozásaik miatt szolgálatképtelenné vált tisztviselőknek és a segéd- s kezelő személyzet tagjainak hivatalukból való eltávolítása a közszolgálat érdekéből mulhatlanul szükséges, másrészről azonban a méltányossággal össze nem egyeztethető az, hogy azok gyakran sok évi buzgó önmegtagadással és önfeláldozással teljesített szolgálatuk után csak egyszerűen elbocsáttassanak, tisztújitáskor egyszerűen elejtessenek, s maguk és családjuk nyomornak tétessenek ki. A törvényhatóságok egynémelyike saját elhatározásából, azok más része |buzditásomra gondoskodott ugyan nyugintézmény létesítéséről, de ez érdemben kibocsátott felhívásom nem vezetett mindenütt kedvező eredményre, szükségét láttam tehát annak, hogy a törvényhatósági nyugdíj-intézetek általánosan kötelező életbeléptetése iránti intézkedésre a törvényhozást kérjem fel, s ez indokból vettem fel a javaslatba eme 82. §-t, melynek alapján a közszolgálati érdekek megóvása mellett az elaggott vagy önhibájukon kívül egyébként szolgálatképtelenekké lett tisztviselők ellátása iránti méltányosságnak is érvény lesz szerezhető. Ugyanezen §-ban láttam helyén valónak felvenni ama rendelkezést is, mely a törvényhatóságokat az azon esetekben követendő eljárás módozatainak megállapítására kötelezi, ha valamely tisztviselő, a segéd- és kezelő-személyzet tagja betegség vagy szellemi fogyatkozás folytán az arra illetékes hatóság által engedélyezett és legfeljebb egy évig terjedő szabadságidő leteltével sem nyeri vissza szolgálati, illetőleg munkaképességét. Eddigelé, ha az ilyen törvényhatósági közeg az egy év letelte után nem mondott le önként hivataláról, a fegyelmi törvény azon rendelkezésének alapján, hogy az ellen, a ki hivatalos kötelességei teljesítésére képtelennek bizonyult, fegyelmi eljárásnak van helye, a sok esetben fenforgott méltányossági tekintetek háttérbe szorításával szabályszerű fegyelmi eljárás rendjén lett elmozdítva hivatalától. Ezen esetekben fegyelmi utón eljárni sem méltányos, sem igazságos nem lévén, szükségét láttam annak, hogy a követendő eljárást a törvényhatóságok szabályrendeleti utón állapítsák meg. A 3. §-ho{. A törvénynek a tisztviselők vagyoni felelősségéről és kártérítéséről szóló 73. §-ában foglalt rendelkezések a javaslat 83. §-ában azzal pótoltattak, hogy a törvényhatósági tisztviselő ellen a kárkeresetek megindithatása azon feltételhez köttetett, hogy a kereshetőség az illetékes fegyelmi hatóság által előzetesen megállapítandó. Indokolását találja ez abban, hogy a közigazgatási tisztviselőt is meg kell védeni az alaptalan kárkeresetekkel való zaklatásoktól, melyeknek eddigelé a tapasztalás szerint számos esetben ki voltak téve. A bírákra és bírósági személyekre nézve az 1871 : VIII. t.-cz. a hivatalos eljárás következtében felmerült károk kereshetősége tekintetében már ily eljárást állapított meg, mely kedvezmény azonban a közigazgatási tisztviselőkre mindez ideig kiterjesztve nem lett, sőt az idézett törvény 68. §. c) pontja a közigazgatási tisztviselőket ezen kedvezményből ki is zárta, miért is a birói felelősségről szóló 1871 : VIII. t.-czikk 68. §. c) pontjának hatályon kívül helyezése jelen törvényjavaslat utolsó szakaszában ki is mondatik.