Képviselőházi irományok, 1884. VI. kötet • 173-238. sz.

Irományszámok - 1884-173. A képviselőház közlekedésügyi bizottságának jelentése, „a Rába és mellékfolyóinak szabályozásáról” valamint Győr város és Győrsziget község árvédelmi biztositásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

2 173. szám. Erre nézve a bizottság visszaidézi a képviselőház emlékezetébe az 1884: XIV. törv.czikkre vonatkozó, 1884. február 2C>., 27., 29. és márczius 4-iki üléseiből kelt jelentését, melyben egyebek közt az mondatik: >Kétségtelen, hogy a kormánynak joga van: a meglevő védmunkálatoknak a jóváhagyott tervek szerinti kiépítését és fentartását megkövetelni, másrészt pedig a mentesített árterek birtokosai kötelesek a védművek kiépítési és fentartási költségeit viselni, ámde erre az érdekeltek csak azon határokon belül kötelezhetők, melyeken túl ármentesitett területeiknek östermelési értéke már megtámadva lenne. És ha ezen határon túl akár a töltéseknek eredeti kiépítése, akár a meglevő töltések fentartása folyamszabályozási, vagy más, kizárólag közérdekű szempontból találtatnék szükségesnek, az érdekeltek az ily szempontból szükséges töltések kiépítésére vagy további fentartására akaratuk ellenére nem kötelezhetők. Már pedig a törvényjavaslat 3-ik szakaszában felvett kötelező mentesítéssel a társulati alakulás kormányilag ott is elrendelhető, a hol az illetők az ármentesitést eszközölni nem kívánták, mert azt érdekeikre nézve nem találták hasznosnak; a törvényjavaslat 21. és 22. szakaszai pedig a társulati védművek kötelező fentartását rendelik el, sőt a ministerium által szükségesnek jelzett új munkálatoknak is feltétlen végrehajtását teszik a társulatok kötelességévé. — Ilyen új rendelkezésekhez, melyek a törvényjavaslatba felvéve lettek, a közlekedési bizottság nem járulhatott oly garantiák megállapítása nélkül, melyek a jelzett rendelkezések természetes folyományát és kiegészítését képezik <r. Ezen elv találta azután kifejezését az 1884: XIV. törv.-czikk 3. és 23. §-aiban. A bizottság pedig a jelen esetet tekintve., ugy találta, hogy miután a törvényhozás az ország különböző vidékein csak egyenlő mértékkel mérhet, s az egyik esetben kimondott elvnek a másik analóg esetben való alkalmazását meg nem tagadhatja, a mint hogy az 1884: XIV. törv.-czikk 23. §-ában a maximalis megterheltetésnek megállapított elve a vízjogi törvényjavaslat 111. §-ában általános erőre terveztetik is a kormány által emeltetni, — minthogy továbbá a fenforgó speciális esetben csakugyan arról van szó, hogy a ministeri indokolásban bőven kiemelt szempontokból az állam a társulati közgyűlés többsége által czélba vett feloszlást meg ne engedje, — ennélfogva kérdés tárgyát nem képezheti, hogy a Rábaszabályozó társulat a közérdekű társulatok jellegével bir, s mint ilyen megilletik azt mindazon jogok, melyek az 1884: XIV. törv.-czikk 23. §-ában a közérdekű társulatok részére az állam részéről biztosítva vannak. Ehhez képest a bizottság 9. §-ul egy új szakaszt javasol a közmunka- és közlekedési minister úrral egyetértőleg a törvényjavaslatba felvétetni, mely következőleg szól: >A Rábaszabályo\ó társulat érdekeltségére háramlandó teher nem lehet nagyobb, mint a\on érték-emelkedés, mely a\ egész szabályozás végrehajtása folytán éretett eh A társulati érdekeltség által viselhető legnagyobb teher a\ 1884. évi XIV. törvénycikk 23. §-ának értelmében a szabályozás teljes befejezése után külön eljárás szerint fog megállapittatnii. Ezen szakasz egyfelől határozottan kimondja az elvet, mely már az 1884: XIV. t.-cz. 3. §-ában kifejezésre talált, s mely az 1884: XIV. t.-czikk 23. §-a 1-ső bekezdésében körülirt 60%-es, illetve 20%-es százalékkal való számitásnak is alapját képezte. Ezen százalékok megállapítása azonban a Rábaszabályozó társulatra nézve nem volt lehetséges és pedig azért nem, mert ezen százalékok alkalmazásukat csak ott találhatják, a hol az árterek az új földadó-katasterben mentesítés utáni állapotuk szerint vétettek fel; oly esetben azonban, minő a fenforgó, hol az árterek legnagyobbrészt a mentesítés előtti állapotuk szerint kellett, hogy az új katasterben felvétessenek, nem volt más hátra, mint az 1884; XIV. t.-czikk