Képviselőházi irományok, 1884. VI. kötet • 173-238. sz.

Irományszámok - 1884-178. A pénzügyi bizottság jelentése, „a budeapesti lánczhid megváltásáról szóló 1870. évi XXX. törvényczikk módositása” iránt beterjesztett törvényjavaslat tárgyában

32 178. szám. a balparti gyárak és iparvállalatoknál foglalkozván, a jobbparti részeken laknak s kiknél, különösen egyes ily családoknál a díjleszállitás által nyújtott kedvezmény évenkint nem csekély megtakarítást idézend elő. Ez által legalább részben a bal- és jobbparti lakáskereslet is szabályosabb és megfelelőbbé fog válni. A tervezettnél nagyobb leszállítást, tekintettel az ország pénzügyi viszonyaira, nem ajánlhat a bizottság, mert a beterjesztett kimutatások szerint éppen a gyalogközlekedők díjai képezik a hidak jövedelmének főrészét s igy további leszállítás esetében több mint 100,000 frtra menő újabb hiány támadna, mely semmi által sem fedeztetnék. b) A személyszállitó-kocsik (fogatok, bérkocsik, könnyű üres parasztkocsik) díja 21 és 14 krról 10 krra szállíttatik le. E leszállítást épp oly indokoltnak, mint jogosultnak tartja a pénzügyi bizottság. Indokoltnak, mert a jelenlegi díj aránytalan magasságánál fogva egyenesen visszariasztotta a közönséget a hidakon való kocsi-közlekedéstől s mert maga a díj nem közforgalmú pénzegységböl állván, folytonosan váltást és ez által halasztást és abból származó közlekedési zavarokat idézett elő. Jogosultnak pedig azért, mert a bizottság osztja a pénzügyi kormány azon nézetét, hogy a honi forgalom a jelen béklyók alól felszabadulva, oly mértékben fog növekedni, hogy az abból származó bevételek, daczára a leszállításnak, rövid idö múlva ismét a jelenlegi összegre fognak emelkedni. c) A teherszállitó-kocsikat illetőleg a díjtételek összevonatnak és egyszerúsittetnek. — Ez által a jelen állapot legtűrhetetlenebb része nyer könnyebbítő elintézést. — Mert a nagyszámú tételek s a kocsik elavult- mai nap már alig ismert elnevezései a közönség és jegyszedők által különbözően értelmeztetvén, valóságos perlekedésekre szolgáltattak alkalmat, melyek elintézéséig gyakran a kocsik egész sorozata volt gátolva a forgalomban. d) A szeszes italoknak űrtartalom szerinti megvámolása megszüntettetik. — A megvámolásnak eddig divatozott ezen módja nemcsak aránytalan, de egyszersmind igazságtalan is volt. — Aránytalan volt, mert mig például egy teljesen megrakott kétfogatú jármű után 53 kr. szedetett, egy hasonló teherrel, tehát körülbelül 20 hektoliterrel terhelt kocsinak vámja 2 frt 60 krra rúgott. — De igazságtalan is volt, mert ezen tétel még a Buda és Pest, mint külön városok közt létezett hajóhíd idejéből származott és fogyasztási adó jellegével birt, minek jogosultsága a megváltozott viszonyok folytán teljesen megszűnt. A második főszempont, mely az eddigi hidvám-árszabályzat módosítását indokolja, a lánczhidnak lehető megkímélése. — A lánczhid ugyanis, mint a fővárosnak egyik építési műremeke, már e szempontból is kellő gondozást és fentartást igényel, de a lehető kímélést parancsolólág követeli a bizottsági szempont is, melyből kiindulva a szakértők e hidat a teherforgalom alól teljesen felszabaditandónak tartják. — Miután azonban ez a főváros helyrajzi fekvésénél, mig a hidak száma meg nem szaporodik, forgalmi szempontból egyenesen lehetetlen, a bizottság helyesli a pénzügyi kormány azon szándékát, mely szerint a teherkocsik után szedendő vámtételek a Margithidon sokkal alacsonyabbak legyenek, mint a lánczhidon, mi által a teherforgalomnak egy tetemes része a lánczhidtól el fog tereltetni. Áttérve a tervezett hídvám-árszabályzat pénzügyi következményeire, kétségtelen, hogy az első időben az államkincstár bizonyos áldozatot hoz, mely, ha az új tételek az 1884-ik évi gyalog- és kocsi-közlekedők számára alkalmaztatnak, kerekszámban évi 175,000 írtban jelentkezik. — De ezen hiány csak látszólagos, mert eltekintve a főváros által felajánlott évi 24,000 frttól, mely által a hidakat terhelő kiadások összege apad, e hiánynyal oly bevételi többletek állanak szemben, melyeket számszerint biztosan kimutatni ugyan nem lehet, de melyek valószínűsége az eddigi tapasztalatokban gyökerezik, ilyenek nevezetesen: a) a gyalog- és kocsi-közlekedésen kívül a szabadalomnak 1870-ben történt megváltásából származó és 1884-ben 184,993 frtra rugó jövedelmek (összekötő-hid, közúti vaspálya, révjö vedelem, gőzhajók, csavargözös stb.). — Ezen jövedelmek, valamint eddigelé folytonosan emelkedtek, ugy a főváros folyton élénkülő forgalmánál fogva ezután is növekedni fognak;