Képviselőházi irományok, 1884. VI. kötet • 173-238. sz.

Irományszámok - 1884-173. A képviselőház közlekedésügyi bizottságának jelentése, „a Rába és mellékfolyóinak szabályozásáról” valamint Győr város és Győrsziget község árvédelmi biztositásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

173. szám. •//. alatti melléklet a 173. számú irományhoz. Külön vélemény. „A Rába és mellékfolyóinak szabályozásáról, valamint Győr város és Győrsziget község árvédelmi biztosításáról" szóló törvényjavaslat gondosan számol az ezen szabályozás folytán felmerülő technikai és pénzügyi nehézségekkel. Az érdekelt nagy vidék, az évszázadok óta folyvást halogatott és éppen azért égetővé vált végleges rendezés érdekéből a törvényjavaslat intézkedéseit átalában czélhoz vezetőknek tartom, annyival inkább, mert a tervezett kényszer intézkedések utján csakugyan az ármentesítés legkönnyebben érhető el. Az érdekeltek pénzügyi megterheltetése szempontjából azonban a közlekedési bizottság helyesnek vélte az 1884. évi XIV. t.-cz. 23. §-ában kimondott maximalis megterheltetés elvét a Rába-vidéki érdekeltségre is alkalmazni, — azon elvet nevezetesen, hogy az idézett törvényben megszabott maximalis megterheltetésen felül eső költségeket az államkincstár fogja viselni, azonban csak azon esetben, ha a 12 millió forintra előirányzott egész szabályozási terv végleges keresztülvitele esetében túlterheltetés mutatkozik. Ezen elvnek kimondása kétségkívül helyes és méltányos lévén, a jelen törvényjavaslatban érdekelt vidékekre nézve: ahhoz teljes készséggel hozzájárulnék, ha annak kimondása oly módon történik, hogy az által az illető vidék érdekei és az igazság érzete kielégítve volnának. A helyzet azonban tényleg az, hogy a törvényjavaslat által érintett összes munkálatoknak csupán egyik, 6.600,000 forintra számított része fog kényszer intézkedés utján megvalósíttatni, mig a másik 5.500,000 frtra számított részlet az érdekeltség szabad akaratára bízatván, annak megvalósítása legalább is kétséges, és tekintettel az indokolásban bővebben előadott történeti fejlődésekre, igen valószínűleg hosszú időre elmarad. Ha már most a kényszer intézkedések utján biztosított munkálatok végrehajtása nem elegendő arra, hogy annak alapján megnyíljék az érdekeltek jogosultsága a maximalis megterheltetés alapján az állami segélyt igénybe venni, hanem a közlekedési bizottság módosítása értelmében is csak akkor folyamodhatnak az államkincstár segélyeért, ha a 6.600,000 forintnyi kényszermunkán felül, melyet magát is csak kényszer utján lehet keresztülvinni; még további 57* millió forintot szabad elhatározás után, melyet eddigelé szintén folyvást perhorrescáltak, tényleg befektettek: nem annyi-e ezen eljárás, mint tényleg megfosztani az érdekeltséget ezen természetes igényétől, s a bizottság által nyújtott remé?iyt teljesen illusorlussi tenni ? A természetes és helyes eljárás kétségkívül csak az lehetett volna, ha a Rába-szabályozás azon területei, melyek a 6.600,000 forintos kénxszermunkálat létesítése által előnyökben fognak részesülni, elválasztatván a íöbbi facultativ munkát igénylő területektől, kizárólag viselték volna a 6.600,000 forint összes terheit. E területek birtokosai aztán, ha a reájuk rótt költségek folytán túlterheltetésnek lettek volna kitéve, részesülhettek volná az 1884: XIV. t.-ez. 23. §-a alapján a maximalis megterheltetés czímén az állami segélyben. Ezeket jogosan, minden kétséget kizárólag megillette volna a kedvezmény. Ellenben azon birtokosok, a kik habár a Rába-szabályozási társulat kötelékébe bevonattak is, de csak a további facultativ 57* millió forintos szabályozási munkálatok keresztülvitele esetében mentetnek meg vizi kalamitásaiklól: a maximalis megterheltetés czímén állami hozzájárulásban azért nem lennének részesíthetők, mert az 1884KÉPVH. IEOMlNT. 1884—87. VI. KÖTIT. 2