Képviselőházi irományok, 1884. V. kötet • 122-172. sz.

Irományszámok - 1884-170. A „főrendiháznak, mint felsőháznak szervezéséről” szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottság jelentése, a főrendiház által a "felsőház szervezéséről" szóló törvényjavaslaton tett módositásokról

170. szám. 365 A 15. és 20. §-ok csak irályi természetű változtatásokat mutatnak fel. A 24. §-tól elszakittatott annak harmadik bekezdése, de azzal lejebb némi lényegtelen változtatással mint önálló új 26. §-szal találkozunk. A 25. §. azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a jelenlegi főrendiház Összes azon tagjai közül, kik eddig e törvény értelmében a jövőben nem lesznek a ház tagjai, 50 tagot választ egyszer és mindenkorra az új főrendiházba. Ez intézkedés, mely megfelel a magyar közjog hagyományos kíméletének minden szerzett joggal szemben, különös értéket nyer a jelen viszonyok közt, midőn a kinevezett tagok kisebb száma mellett a kormánynak nem nyílnék alkalma azon az eredeti javaslatban benfoglalt hason irányú czélzatát megvalósítani, hogy a kinevezéseknél kellő tekintettel legyen a főrendiház körül érdemeket szerzett, de a reform következtében onnan távozandó tagokra. A bizottság éppen ezért készséggel ajánlja e módosítás elfogadását. A már említett 26. §. az után a következőkkel >Zárhatározatok* czíme alatt új külön fejezetet képez. Az új szövegű 28. §. és a 29. §. második bekezdése alkalmasak lehetnek némely aggodalmak eloszlatására, de teljesen érintetlenül hagyják a javaslat intézkedéseit. Nincs kérdés, melyben a főrendiház módosításai nagyobb súlylyal bírhatnának, mint éppen ezen kérdésnél, mely mint a főrendiház szervezete kétségtelenül a legmélyebben érinti magát az átalakítandó főrendiházat. Midőn tehát a bizottság az előtte fekvő módosítások elfogadhatóságát mérlegeli, távolról sem indulhat ki oly összehasonlításból, mely a főrendiház által megállapított szöveget csak a képviselőház által elfogadott javaslattal méri össze, hanem egybe kell azt vetnie első sorban a tényleg létező állapottal. S ha ez összehasonlításból azon meggyőződésre jut, hogy az utóbbival szemben a főrendiház által elfogadott szöveg még mindig nagy és tetemes haladást jelez, akkor nem habozhat magatartásában, főleg, ha — mint a jelen esetben — a kínálkozó alkalom fel nem használása még azzal a veszélylyel is jár, hogy a mindnyájunk által óhajtott reform általában elejtethetik a nélkül, hogy legkisebb kilátás volna arra, hogy az a közel jövőben csak a jelenben kínálkozó mérvben is megvalósíttathatnék. Noha tehát a javaslat jelen szövegében, a melyet jelentésünk melléklete gyanánt idecsatolunk, egyben-másban messze elmarad attól, mit nemcsak a törvényhozásnak, de magának a főrendiháznak érdekében is elérni törekedtünk: egészében az még mindig oly nevezetes és mélyre menő alkotás, mely hivatva van a főrendiházat egyéb intézményeinkhez közelebb hozni. Épp azért a bizottság a főrendiház módosításainak változatlan elfogadását ajánlja a képviselőháznak, azon meggyőződésben, hogy igy biztosithatjuk magunkat legjobban az iránt, hogy végre valahára megvalósíthatjuk, ha nem is teljességében, de mégis nevezetes részében azon reformot, mely évtizedek óta képezi legjobbjaink törekvését s a mely mindannak daczára mindeddig nem volt elérhető. Budapesten, 1885. évi ápril hó 10-én. Gr. Tisza Lajos s. k., Láng Lajos s. k., thŐk. dőadó-