Képviselőházi irományok, 1884. V. kötet • 122-172. sz.

Irományszámok - 1884-166. Törvényjavaslat, a honvéd orvosi tisztikar ujjászervezéséről szóló 1877-ik évi XIV-ik t.-bz. módositása tárgyában

166. szám. 323 Melléklet a 166. számú irományhoz. Indokolás, „a honvéd orvosi tisztikar újjászervezéséről szóló 1877-ik évi XIV. törvényczikk módosítására" vonatkozó törvényjavaslathoz. Az 1877. évi XIV. törvényczikk alapján rendszeresített tettleges állományú honvéd orvosi tisztikar szervezete a honvédegészségügyi szolgálat követelményeinek a jelen viszonyok közt többé meg nem felel, miután a szolgálat által igényelt egészségügyi teendők teljesítése folytán mai nap a honvéd orvosokra oly fontos és oly terhes szolgálatok haramiának, melyeknek csak kizárólag a honvédség rendelkezésére álló és az egészségügyi szolgálat minden ágában teljesen jártas orvosok felelhetnek kellőkép meg, s ily orvosok a jelenlegi szervezet mellett a szükséges számban rendelkezésre nem állanak. Harminczkét honvéd-állomáson az egészségügyi szolgálat teljesítésére a 300 fr); évi átalány mellett alkalmazott és csak helyi szolgálatra kötelezhető szabadságolt állományú honvéd orvosoktól ugyanis, kik egyéb katonai ellátásban nem részesülvén, anyagi tekintetben főleg csak a magán-gyakorlatra vannak utalva — a mint most nem követelhető, ép úgy nem volna követelhető akkor sem, ha az emiitett évi átalány esetleg 100—200 forinttal felemeltetnék is, hogy a magángyakorlat elhanyagolásával magukat teljesen a honvéd orvosi hivatásnak szenteljék s a csapatkereteknél, továbbá az ujonczozás, az ujonczsorványok, tanzászlóaljak, a fegyvergyakorlatok és tanosztályok időszakai közt felmerülő, néha igen is fárasztó egészségügyi szolgálatot ugyanazon buzgalommal és odaadással végezzék, mint a tettleges állománybeli orvosok. De általában a fegyelem tekintetéből is hátrányos és lehetőleg kerülendő az átalánynyal szerződött orvosok alkalmazása a csapatoknál; mert az ekként' alkalmazott orvosok az 1868-ik évi XL. t.-cz. 54. §-ának értelmében katonai fegyelmi eljárás alá nem vonhatók. Ezen orvosoknak szolgálata még kisebb állomásokon sem volt kielégítő és a tapasztalás azt mutatta, hogy ép ezeken igen nehezen lehetett a honvéd orvosi szolgálat végzésére vállalkozó szabadságolt állománybeli honvéd-, vagy kellő képzettséggel biró polgári orvosokat találni; a végett tehát, hogy egyes kisebb állomáshelyek orvos nélkül ne maradjanak, az utóbbi években a rendszeresitett tettleges orvosi állományon felül még 10 szabadságolt állományú honvéd orvosnak tettleges illetékek mellett kisegítő szolgálatra való vezénylése s állandó alkalmazása elkerülhetlenné vált. Ezek szerint az orvosoknak a honvédségnél évi átalány mellett való alkalmazása czélszerütlennek, sőt kivihetetlennek bizonyult. A jelenlegi honvéd orvosi szervezet módosításának, illetőleg tökéletesítésének szüksége az elmondottakon kívül kitűnik még abból is, hogy a tettleges állományú honvéd orvosok esekély