Képviselőházi irományok, 1884. IV. kötet • 59-121. sz.

Irományszámok - 1884-65. A „főrendiháznak mint felsőháznak szervezéséről” szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottság jelentése, a hozzá utasitott törvényjavaslat tárgyában

40 65. szám. mérvű megváltozása folytán nem a hivatalok és méltóságok viselőire, hanem a történelmi főnemességre óhajtja ugyan a bizottság fektetni a felsőház súlypontját, de ezt csak az esetben gondolja elérhetőnek, ha ezen főnemesség tagjai nem nélkülözik állásuk és ezzel függetlenségük legtermészetesebb feltételeit. Magát a tagok számának korlátolását mindenki szükségesnek tartván, a bizottság a korlátozás ezen módozatát tartja a leghelyesebbnek már azért is, mert a korlátozás más képzelhető módozata, mely szerint a jogot eddig élvezett tagok magok közöl választanák az új felsőház tagjait, egyrészt kiszámíthatatlan esélyekhez kötné a jogosultságot, és másrészt igen sokakat örökre elütne jogaiktól, melyek a javaslatban foglalt módozat elfogadása után, a vagyoni képesítés föltétele mellett, szünetelhetnek ugyan hosszabb vagy rövidebb ideig, de teljesen el nem enyésznek soha. Az örökös jogosultságnak kiterjesztésével azon családokra is, melyek földbirtoka kizárólag a volt erdélyi nagyfejedelemségben fekszik, nemkülönben azon, a bizottság által megszigorított korlátozással, hogy az idegen államok törvén) hozásában résztvevő főrendek jövőben a felsőház tagjai nem lehetnek, csak közjogunknak eddig is sajnosán érzett anomáliáit látjuk megszüntetve. Azon végső ide vonatkozó rendelkezésben pedig, mely szerint jövőben a puszta főrendi czím még nem ad jogot a felsőházban való ülésre, mintegy természetes folyományát látja a bizottság a javaslat azon általa is helyeselt törekvésének, mely a felsőház súlypontját a történelmileg fejlődött főnemességre kívánja fektetni. A méltóságuk vagy hivataluk alapján jogosított elemeket illetőleg a javaslat lényegesen eltér eddigi közjogunktól, mellőzve egyrészt olyanokat, kik eddig e jogot gyakorolták s felvéve másrészt olyanokat, kik eddig azzal nem bírtak. Mellőztettek különösen a világi méltóságoknál a megyék főispánjai, közjogunk és közigazgatásunk változott természeténél fogva; felvétettek azonban bíróságunk legfőbb tisztviselői, hogy igy legalább a felsőházban is érvényesüljön amaz elem, melyet a képviselőházban az összeférhetetlenségi törvény folytán nélkülöznünk kell. Az egyházi méltóságok közül viszont mellőztettek a római katholikus egyház czímzetes püspökei, mint a kiknek ott ülése nem alapul positiv törvényen, 8 mint a kik rendesen nem is birnak azon nevezetes hatáskörre], a mely miatt nemcsak a katholikus, hanem a görög-keleti egyháznak megyés püspökei is, úgy a régi főrendiháznak mint az alakítandó új felsőháznak nélkülözhetetlen elemei voltak és lesznek. Midőn azonban az alakítandó felsőházban is érintetlenül marad az említett hitfelekezetek megyés püspökeinek részvételi joga, lehetetlen volt szemet hunyni a vallásegyenlőség követelményei előtt, és ki kellett terjeszteni e jogot a többi bevett és elismert hitfelekezetekre is, azon módosításokkal, melyeket azok sajátos egyházi szervezete elengedhetetlenekké tett. Az arány, a mely szerint a különböző egyházak képviselői a felsőházban résztvesznek, nem ítélhető meg pusztán azok híveinek lélekszáma alapján. E részben az egyes felekezetek történelmi fejlődése és közjogi szerepe nem kevesebb figyelmet érdemel. S habár magában a bizottságban is történtek kísérletek egyik vagy másik felekezet képviseletének öregbítésére, a bizottság nagy többsége szükségesnek tartotta szorosan ragaszkodni a javaslatban letett arányhoz, mert annak minden legkisebb megváltoztatása könnyen igen messze menő és kényes természetű bonyodalmakra adhat okot, a melyeket elkerülni volt a múltban, s reméljük, hogy lesz a jövőben is, fajunk egyik legfőbb erénye. Az alakítandó felsőház egészen új elemét képezendik az élethossziglan kinevezett tagok. S a bizottság csakugyan ezen kinevezésben látja a legalkalmasabb módot arra, hogy a felsőház, az eddig említett tagok körén kivül álló rétegekből is, a leghasznosabb és legérdemesebb elemekkel gyarapodjék, a közélettel, annak szükségleteivel és haladó igényeivel folytonos