Képviselőházi irományok, 1884. IV. kötet • 59-121. sz.
Irományszámok - 1884-86. Vizjogi törvényjavaslat
86. szám. 135 Ugyancsak az emiitett elv alapján rendeli a javaelat, hogy ha a vizi munkálatok által a TÍZ folyásában oly változások állanak be, a melyek másokra nézve károsak, az illető mfi tulajdonosa annak átalakítására kötelezhető s az okozott károkért ő felelős (50. §.). Ezen elvet is ismeri törvényhozásunk, legalább részben, a midőn a vizi folyásokra veszélyes malmok iránt intézkedik; igy elrendeli az 1751: XIV törvényczikk (de tollendis publico novicis in regno molis), hogy az illető malomárkok és gátok akkép rendeztessenek be, hogy a folyam lefolyását ne gátolják s különösen áradásokat ne idézzenek elő, ha pedig az illetők ezt tenni elmulasztanák, a hatóság intézkedjék; ugyanezen elvet tartalmazza az 1840: X. törvényczikk. A. javaslatban világosan és határozottan csakis azon hátrányok esetére rendeltetik el a vizi munkálat tulajdonosára nézve az átalakítási kötelezettség, ha a viz folyásában építkezése, illetőleg műve által történik a kárt okozó következmény; azon eset tehát, ha nem építkezése következtében, hanem más okoknál fogva (például a meder irányának megváltozása folytán) következnének be károsodások, a melyek azután esetleg a vizi mű létele és működése által még fokozódnak, akkor már a" vizi mű létesítőjét nem lehet közreműködésre szorítani; ez esetben az érdekelt károsodottak saját költségükön gondoskodnak a szükséges javításokról (30. §.), esetleg a vízműnek teljes megszüntetéséről is. Miután nem csak vizi művek, hanem főkép utak és vasutak azon részei, a melyek vizeken átvezetnek (a melyek tágabb értelemben szintén vizi munkálatok sorába esnek) és hidak keskeny nyilasaik következtében a vizek folyására ugyanoly hatással lehetnek, mint más vizi berendezések, ezekre nézve is kimondatott ugyan ez az elv, mely a vizi munkálatokra nézve áll. Itt is az illető tulajdonosok ez átalakításra és kártérítésre kötelesek, ha a vízfolyásban való rendetlenség az illető mű következtében állott be, — ellenkezőleg, ha más okok idézték azt elő, ebbeli felelősségük megszűnik (51. §.). Azon berendezések, a melyek a viz színének mesterséges módon való megváltoztatását igénylik, ép ez okból s nehogy ebbeli működésük által másokat veszélyeztessenek, különös hatósági ellenőrzést tesznek szükségessé. Ez okból elrendeltetik, hogy a duzzasztás vagy leapasztás határának megjelölése a hatóság által as illető vizmü-tulajdonos költségén történjék, sajelekfentartásáról a vizmfl tulajdonosa gondoskodjék (52. §.); a vízszint ezen jeleken alól, illetőleg felül tartani nem szabad, különben esetleg 300 frfc erejéig büntetés is alkalmazható (175. §.); hogy a medret, partokat és töltéseketa duzzasztási távolságig a vízmű tulajdonosa tartozik jókarban tartani (53. §.), a mennyiben azt nem tenné, esetleg 100 frt erejéig büntethető (176. §.), az erre vonatkozó eljárás, mint az ország külömböző vizei szerint esetleg különböző, de különben is nem elvi jelentőségű — ministeri rendeletnek tartatván fenn (54. §.). A fejezet utolsó szakaszai a vizmosások keletkezésének megakadályozására vonatkozó intézkedéseket tartalmazzák (55—56. §-ok). Azon mérhetlen károk, melyeket a hegyi vizek nálunk okoznak, már több izben figyelemre lettek méltatva törvényhozásunk által; különösen az erdőtörvény tárgyalásakor került szóba «z a tárgy s magában az erdőtörvényben vannak is intézkedések, a melyek e részben jobb állapotok létrehozatalárafogantyút adnak. így elrendeltetik, hogy azon erdők, melyek vizmosások támadásának és terjedésének megakadályozására szolgálnak, véderdőknek tekintendők s mint ilyenek irtás és tarvágat tárgyait nem képezhetik (2. §.), ily véderdőkben a kivágott vagy irtott terület legfeljebb 6 év alatt újra beerdősitendő (65. §.), ugyanott a tuskó és gyökérirtás tilos (6. §.), a legeltetés mindaddig tilos, mig a fák- és sarjadekban vagy a talajban kárt okozhat (7. §.), az alomgyüjtés tilos (8. §.). Ezek az intézkedések mindazáltal elégtelenek a vizmosások létrejövetelének megakadályozására, mert csakis erdőterületre szorítkoznak, holott tettleges és tevékeny működés sok esetben más jellegű területeken felette szükséges. Az intézkedések, a melyek a vizmosások ellen tétetnek, nagyobbrészt kényszer-intézkedések. A kényszer indokolását találja a vizmosások jellegében; a vizmosások ugyanis nem csak egyes földterületek kárára vannak, hanem közjelleget öltenek, egész vidékeket rontanak meg s ép ezért törvényhozásunk máris szükségét látta annak, hogy e baj ellen kényszereszközökkel lépjen fel, a midőn a véderdő intézményét a vizmosások ellen indokoltnak találta. Törvényhozásunk ezen eszméjét tovább fejleszti a javaslat azon területekre nézve is, a melyek még nem föltétlen erdőtalajok, a melyek még nem teljes vizmosások, hanem a hol csak a vizmosás fejlődésére alkalmas a terület. Itt is a hatóság elrendelheti, hogy az érdekeltek a baj elhárítására elrendelt elgátlásokat, fonásokat s beültetéseket záros határidő alatt végrehajtsák (55. §.); és az illető területeken a legeltetést egészben vagy részben eltilthatja. (56. §.) A mennyiben a tapasztalás azt bizonyitná, hogy az erdőtörvénybe s most e javaslatba felvett intézkedések nem elegendők a vizmosások rombolásainak nieggáílására: más államok példája szerint külön törvényhozási intézkedés lesz szükséges. t
