Képviselőházi irományok, 1884. II. kötet • 57. sz.

Irományszámok - 1884-57. A magyar korona országainak állami zárszámadása az 1883. évre

350 rangszerű özvegyi nyugdíjban részeltette és pedig, a mint a számvevőszék ez iránt tett észrevételére 1884. évi június hó 20-án 10.475. sz. a. kelt felvilágosításban közli, a következő indokoknál fogra: »Igaz ugyan, miszerint a korábban a VlII-ik rangosztályba tartozott távirda»igazgatók özvegyei tényleg egyik rangbéli díjosztályba sem voltak besorozva, >mindazonáltal, hogy Hildesheim özvegyének nyugdíja mégis a legkisebb rang>szerű nyugdíjban állapíttatott meg, ez azért történt egyfelől, mert a távirdaintézet > különválása (1867.) előtt, az osztrák távirdaigazgatás a távirdaigazgatók özvegyeinek nyugdíját rendesen az ötödik rangszerű nyugdíjban állapította meg és >nálu»k is a távirdaigazgatókkal egy rangosztályban volt, s velük egyenlő hatás»körrel biró postaigazgatók özvegyei 1867 után is, ily nyugdíjban részesittettek ; ^másfelől pedig, mert ő cs. és apóst. kir. Felsége az 1878. évi május 28-án >kelt elhatározásával legkegyelmesebben megengedvén, hogy a távirdaigazgatók >és t'ivirdaigazgatósági titkárok özvegyeit a negyedik, illetőleg ötödik rangbéli > nyugdíj illesse meg, miután a legfelsőbb elhatározásban hivatkozás történt az J>illető hivatalnokok VH-ik, illetve VlII-ik rangosztályára s igy a rangosztály»beli nyugdíjosztály meghatározásának indokául az illetők rangosztálya szolgált; >e körülményt is figyelembe véve, a tényleg VlII-ik rangosztályban volt és >távirdaigazgatóként nyugalmazott, s ily állásban elhalt Hildesheim Ferencz >özvegyének nyugdíját, méltányosan csak a legkisebb rangszertí nyugdíjban »tartottam megszabandónak.« >Tekintettel az előadottakra, valamint arra, hogy több oly távirda>igazgató, kinél hason eset még előfordulhatna, nincs, néhai Hil»desheim özvegye pedig már oly magas korban van, hogy előreláthatólag amúgy »sem élvezheti sokáig nyugdíját, különben gyermekei sincsenek; végre tekintve, >hogy az özvegy számára utalványozott 367 frt 50 krnyi rangszertí és az állami >számvevőszék által helyesebbnek vélt 350 frínyi közönséges nyugdíj-összegek »közötti különbség csakis évi 17 frt 50 krt tesz; mindezeknél fogvakérem, hogy »a jelen esetben felfogásomhoz az állami számvevőszék a maga részéről is hozzájárulni szíveskedjék. < Miután ezen egészen kivételes, s többé elő sem fordulható nyugdíjazási íigy indokait méltányolni egyedül a törvényhozás van hivatva, az állami számvevő szék tiszteletteljesen előterjesztette. A földmiyelés-, ipar- és kereskedelmi tárczánál. 1. Bányay Reitz Frigyes ministeri tanácsos özvegyének 630 forint szabályszerű nyugdíja, az elhunyt férj 50 évi szolgálata alatt szerzett érdemeire való tekintetből fölemeltetett 800 frtra; évi többlet 170 frt —. kr.