Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-14. Simonyi Iván képviselő válaszfelirati javaslata

14. sdtai. n Hivatalnok és általában a szellemi munkás mindinkább roszül ellátott páriája lesz a társadalomnak, a kinek ellátása sem azon felelősséggel, melyet visel, sem a kívánt iskoláztatásával arányban nem áll. Mindinkább oly állapotokhoz közeledünk, melyekben egy csekély számú gazdagok osztályával, egy mindig nagyobb tömeg proletariátus fog szemben állani. Ezen anyagi tényezők uralkodása mellett, hazafiság, becsületes meggyőződés mindinkább háttérbe szorittatik, hit és bizalom, vallás és egyház irányában mindinkább lazul; a corruptió napról-napra terjed. Aggodalommal és megdöbbenéssel kell tapasztalnunk, hogy azon nemzetiségek és fajok, melyek egy évezreden át velünk békében éltek és osztoztak velünk a jólétben és balsorsban, most mint a közös haza ellenségei lépnek fel és az országon kivül vélik jólétüknek talaját és czélpontját meglelni. A jelenlegi viszonyok logikai következetességgel socialis catastrophák, forradalmakhoz fognak vezetni. A zsidók, kik ösztönszerűleg és öntudatosan működnek a nemzsidó társadalom feloszlatásán: tervszerűen elősegítik a szélső socialdemocratikus és anarchikus mozgalmak azon törekvéseit, melyek a fennálló intézmények megsemmisítésére irányozvák. Ugyanazon osztály, mely egyrészt a nagy tőke uralma, börze, conjuucturák, nagy vállalatok, másrészt a proletariátus szaporítása által az Ínségnek, a munkabér csekély voltának főokozója, ugyanezen osztály viszont a munkásokat igyekszik a többi osztályok ellen uszítani. Hisz az eddig fennálló intézmények feloszlása a legnagyobb hasznot eddig is csak a zsidóknak hozta. A zsidók tehát a socialis inozgal ómban Hs minden positiv alkotást akadályozni fognak és azon lesznek, hogy minden szélsőbb pártok, mint az anarchisták egész a nihilismusig, túlsúlyra vergődjenek. Végső veszély idejében a zsidóknak sokkal inkább módjukban van vagyonukat és személyüket menteni, mint az állam egyéb polgárainak. Tény, hogy a legszélsőbb socialdemocratikus mozgalmak, hogy az anarchisták élén zsidók állanak és állottak. A csíszári orosz kormány előtt nagyon is jól ismert tény, hogy a nihilistáknak nagy része zsidókból áll, hogy azoknak főintézői zsidók. Oly messzeterjedŐk és sokfélék a rendesen titkon működő zsidóság utai és eszközei; oly hatalmas már a zsidó befolyás, hogy magasabb tudományos intézeteinkből, irodalmunkból kiszorittatik, elnémittatik minden, a mi nem fér össze Izrael moráljával, Izrael hatalmával. A hatalmas zsidó befolyásnak köszönhetjük, hogy nyilvános intézményeink, ép ugy mint culturánk jelentékeny része nem egészséges virága többé a nemzet fájának, hanem egy idegen, élettelen készítmény, melyet mesterségesen az élő nemzet törzsébe akarnak beoltani és melytől hiába várjuk, hogy egészséges gyümölcsöt teremjen. A zsidóság meg akarja akasztani nemzeti életünknek természetes fejlődését, meg akarja akasztani az egészséges haladást. Egy nemzetet sem lehet büntetlenül nemzeti geniusától megfosztani. Ha tehát a nemzet ezen végzetes befolyás ellen reagál, ez csakis annak a jele, hogy a nép még nem korcsosodott el, még nem vesztette el nemzeti jellegét. A zsidók mindent elkövetnek, hogy a vád súlyát magukról elhárítsák; szerintök a keresztények azok, kik a zsidók eljárását bírálták, okozták a súrlódásokat és izgalmakat, ámbár a tények éppen az ellenkezőt bizonyítják. Ha nem sikerült volna a zsidóknak az összes sajtóban már évtizedek ótá a szabad szót elnémítani, az egész kérdés nem különböznék azon százféle politikai, társadalmi és tudományos kérdésektil, melyekre nézve az állampolgárok igen különböző, eltérő nézetben vannak és melyek a legbékésebb utón oldatnak meg, vagy a melyek felett az igazság érdekében vita foly, a nélkül, hogy a törvény vagy a béke csak a legcsekélyebb mértékben is megsértetnék.