Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-14. Simonyi Iván képviselő válaszfelirati javaslata

14 szám. 77 nélkülözhetlen feltétele és alapja. Az 1848. éret megelőző századokban ezen jogokat szintén jobbára csak a kiváltságos osztály élvezte. Ugy a 48-as törvények és azoknak Felséged által jóváhagyott részének következménye, hogy ezen sarkalatos alapjogok minden honpolgárra nézve születés és rangkülönbség nélkül körvonaloztassanak, érvényesüljenek és láttassanak el a kellő biztosítékokkal. Sajnálattal kell tapasztalnunk az e tekintetben divó hézagos jogaink is több ízben meg lettek sértve, mély sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy Felséged felelős kormánya a személy, lakház, szólás és gyülekezési szabadság iránt az illető javaslatokat megtenni vonakodott. Hazánknak intézményeiben a különböző fajok és nemzetiségeknek közös részök volt. A bár kinövéseivel és a régi szigorban teljesen fel nem tartható régi iparrend pl. úgy a szláv, német, mint a magyar polgároknak, bizonyos mértékben a kenyérkeresetet biztosította volt. Hazai intézményeink a különböző fajok és felekezetek életének szüleményei voltak. Azoknak a kor és haladás szellemében való fejlesztése sokkal hatalmasabb köteléket képeztek volna, mely a hon polgárait faj- és felekezeti különbség nélkül a kor viszonyai és közös áldásaiban részesítette és a közös hazához fűzte volna. A Felséged dicső kormánya alatt élő honlakosoknak túlnyomó többsége a keresztény hitet vallja. Hazánk mindazáltal büszkeségének tekinti, hogy a régi időtől fogva a vallási türelmesség és szabadság hazája volt. Azt kívánjuk, hogy a jövőben is úgy maradjon. A nemkeresztényeket sem gátolta senki, hogy vallásukat szabadon gyakorolhassák. Joggal és méltán követeljük azonban, hogy nyilvános intézményeink, összes jogrendszerünk, ne tagadják meg a kereszténységnek fó'elveit, a keresztény szeretetet és az egyéni önző törekvéseket alárendelje a felebarátok iránt való méltányosság és a közjó alá. A humanismvs legnemesebb czéija követeli, hogy ezen főirányelvek nyilvános intézméuyeinknek zsinórmértékül szolgáljanak. Csakis azok ellenezhetik ezen keresztény főelveknek nyilvános intézményeinkben leendő megvalósulását, kik a többi honpolgái októl külön állást elfoglalni az »együtt élésben egyaránt való megelégedés*-nek és a közös haza felvirágozásának részesei nem akarnak lenni. Hazánk legdrágább intézményei és azoknak a haladás és humanísmus szellemében való fejlődése helyett látjuk a tökének uralmát, látnunk kell, hogy első sorban sikert az üzérkedés arat és pedig a becsületes, ügy szellemi, mint testi munka rovására. — Látjuk a létért való kíméletlen küzdelmet, melyben az lesz a győztes, ki ravaszabb,, ki nagyobb kiméletlenséggel aknázza ki felebarátjának hátrányos helyzetét. Jelenlegi köz- és magánjogunk nem sarja ezredéves alkotmányunknak. Jelenlegi jogrendszerünk megtagadja a kereszténységnek legmagasabb elveit. . Megtagadja az egyenlőség elvét. Ellentmondásban vannak a kor üdvös vívmányaival. Intézményeink nem magyar, nem nemzeti intézmények többé. » Ezredéves nemzeti történelmi fejlődésünk ketté van szakítva. Jelenlegi rendszerünk nem nevezhető egészséges haladásnak. Nyilvános intézményeink határozottan tévúton mozognak és pedig oly tévúton, mely máris a nemzetet az örvény szélére hozta. Az^ 1867: XVII. t.-ez. megadta a zsidó honlakosoknak a keresztényekkel a polgári és politikai jogokban való egyenlőséget. Ha léteznék véletlen a világ - históriában, ugy véletlennek lehetne azt nevezni, hogy a 48-as évet követő átmeneti korszaknak káros, veszélyes tényezői ugyanazok, melyek a zsidóknak a hatalmat adják kezükbe. A zsidóság már az emancipatio előtt is nagy mértékben a mozgótoké birtokában Tolt.