Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.
Irományszámok - 1884-13. Andreánszky Gábor b. képviselő és társai válaszfelirati javaslata
72 13. szám. hiányos ipartörvénye által kijátszva, — illuzoriussá teszi; — az állam, mely a mozgó tőke kinövéseit megnyirbáló jó uzsoratörvényt behozni vonakodik, és igy a zsidó mozgó tokét, — mely a reális vagyont túlságig terhelő megadóztatás alól kibúvik, — természetes kiváltságai mellett még törvényes kiváltságokkal is felruházza: — az az állam mindannyiszor a zsidókat jogtalan előnyökben részesítve egyenesen megtagadja a jogegyenlőséget. Nerazetgazdászati ezéljuk elérésén ily serényen és bámulatos sikerrel munkálkodva, a zsidók most politikai ezéljuk megvalósításához nyíltabban hozzáfoghatnak és hozzá is fognak. És e ezéljuk nem egyeb s mint a keresztény társadalom alapjainak aláásása, a keresztény népek anyagi és erkölcsi tönkretétele után, a keresztény dynasztiák és trónok megdöntése. Felséges Urunk és Királyunk! Szolgáljunk-e e részben bizonyítékokkal? Ott van Francziaország példája; ott van a nihilismus, a melyhez a contingenst 55 u Á,-ig zsidók szolgáltatják; ott van a németországi sociáldemokratia, a melynek éltető eleme a zsidóizgatás és a zsidópénz. A mai korszakban oly ijesztő mérvben nyilvánuló anarchismusnak legbuzgóbb apostolai szinte zsidók. A zsidóság, eredetétől fogva erjesztő, bomlasztó elem volt; e szerepét ma, a midőn testéről a békók levéve vannak, tényleges kiváltságolt helyzetében minden akadály nélkül játszhatja. Vakondok munkájukat a keresztény vallás, család és erkölcsök aláásását már régóta tapasztaljak; de óriási pénzhatalmuk őket a közel jövőben már a nyilt támadásra is fogja bátorítani. Nagyon hosszúra nyúlna ezen legalázatosabb előterjesztésünk, ha mindazon bajokat ecsetelni akarnánk, melyeket a zsidóság mint társadalmi hatalom hazánkban okoz, — s ha mindazon sérelmeket felsorolni akarnánk, a mely a zsidóság okozta sérelmeket orvosolni most már a közbéke szempontjából is halaszthatlan kötelességünk. E részben teendő javaslatainkat előre is Felségednek legmagasabb figyelmébe ajánlani bátorkodunk. Felséges Urunk és Királyunk, mint dicső dynasztiánk feje, képezheti egyedül azon jegeczedési pontot, a mely körül Magyarország keresztény népe szorosan gyülekezve, megmentheti a dynasztiáí, Magyarország trónját és koronáját, s ezzel együtt önmagát az enyészet veszélyétől. Mert, ha Magyarország népét a zsidóság koldussá teszi; — ha kiragadja lábai alól azt a földet, a melyet ősei száz csatákban megvédelmeztek, s a melyet fáradságos munkájának verítékével öntözött; — ha megfosztja ezredéves alkotmányos szabadságaitól, depraválva azt erkölcsileg is: egy koldus, egy földönfutó és egy depravált rabszolgahad a veszély pillanatában a legjobb akarat mellett is alig lesz képes — egy újabbi >Vitám et sangvinem!« harczi riadóra fellelkesülve, megvédeni királyt, hazát és nemzetet. Felségednek mint Apostoli Királynak apostoli magasztos hivatását első sorban a kereszténységnek, keresztény népeinek védelme képezi; a kereszténységnek, a keresztény népeknek pedig, mióta a Félhold hatalma lehanyatlott, — legveszedelmesebb, legádázabb halálos ellensége a zsidó sematizmus. Az antisemitizmus nem egyéb, mint a keresztény népeknek önvédelmi állapotba való helyezkedése a zsidó semitizmussal, e halálos ellenségükkel szemben. Közös ügye, közös érdeke az Felséged keresztény népeinek, uépfaj, felekezet és osztálykülönbség nélkül. És azért szent István birodalmának országaiban semmi sem hatott és hat erőteljesebben és jótékonyabban az egyes keresztény felekezetek, népfajok és osztályok közötti békés együttélés megszilárdítására, mint épen az antisemitizmus; s ekként semmi sem képes jobban biztosítani Felséged legmagasabb trónbeszédébea kitűzött azon czél elérését, hogy egyesült erővel és lelkesedéssel működjünk közre a trón és a haza javának, dicsőségének és fényének előmozdításában.
