Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-56. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál nyugdíjazásáról

396 56. szám. IV. FEJEZET. Zárhatározatok. A zárhatározatok a nőszemélyek állami szolgálata után járó ellátásokra vonatkozó külön szabályokat, a továbbra is érvényben maradó külön nyugdíj szabályokra s a kegydíjakra, valamint az átmeneti és a törvény hatálybaléptetésére vonatkozó határozatokat foglalják magukban. Jelesül: Az 56. §-hoz. Az 56. §. átalán azt az elvet mondja ki, hogy ha egyes állomásokra nőszemélyek alkalmaztatnak, ezek épen ugy ellátásra tarthatnak igényt, mintha férfiak volnának. Fontos közgazdászati indokok szólnak a mellett, hogy a nőszemélyek tevékenységi köre lehetőleg tágittassék s hogy oly tevékenységi körökből, melyek ellátására a szolgálat hátránya nélkül minden tekintetben képesitvék, ki ne zárassanak. Másrészt azonban a méltányosság követeli, hogy a nőktől a kiérdemelt ellátási igény meg ne vonassék, sőt hogy az oly esetekben, midőn ez valóban indokolt, s azon korlátok közt az társadalmi tekintetben hátrányos visszahatást nem gyakorolhat, árváik részére is biztosittassék. E szempontokra való tekintetből kellé kimondani a §-ban, hogy a férj neje után, a temetkezési járulékot kivéve, ellátásra vagy részeltetésre igényt nem tarthat, s hogy a gyermekek is csak az esetben tarthatnak igényt, ha atyj ok sem marad, vagy ha marad is, de ez vagyontalan s keresetképtelen. Az 57. §-hoz. E korlátozások mellett mondatik ki az 57. §-ban, hogy a férjet s illetőleg a gyermekeket illető részeltetés tekintetében s illetőleg mennyiségének megállapítása tekintetében az állami szolgálatban alkalmazott férfiakról mondottak a nőszemélyekre s ezek hátrahagyott családjára is alkalmazást nyernek. Az 58. §-hoz. Ugyancsak a női munkakör méltánylása érdekében mondatik ki az 58. §-ban, hogy a nő saját állami alkalmazása után megillető ellátását az esetben is megtartja, ha férje életben van, vagy ha a férj után külön ellátásban részesül. A méltányosság követeli, hogy a nőtől saját alkalmazása után kiérdemelt ellátása meg ne vonassék s ha tekintetbe vétetik," hogy a család szükséglete, ott hol a férjnek s nőnek külön keresete van, az együttes jövedelemhez arányul, továbbá, hogy a nők csak csekélyebb javadalmazása állásokra alkalmaztatván, ellátási járandóságuk is csak kisebb összegű lehet: úgy a családi élet folytonosságának biztosítása s humanitási érvek teszik indokolttá, hogy a nőszemélyek saját szolgálata utáni járandóság feltétlenül biztosittassék és pedig annyival inkább, mert fel kell tételezni, hogy a nő munkaképtelen, ha saját alkalmazása után is nyugdíjazva lett s igy a férje után is netalán élvezett nyugdíj magában véve nem szolgáltatna elegendő alapot a szintén állami szolgálatban munkaképtelenné vált nőnek eltartására. Ezen utóbbi körülmény nem forog fenn a gyermekekre nézve.