Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-23. Szalay Imre és Szalay Károly képviselők válaszfelirati javaslata

f3. szám 129 Az országgyűlés tartaminak meghosszabbítását mai viszonyaink között nemcsak czélszerűnek nem, de veszedelmesnek kell tartanunk, midőn országunk államilag nem független, midőn a választás szabadsága, s a valódi közvéleménynek többségre jutása mivel sincs biztosítva, midőn a megválasztott! képviselő s választói között szerves kapocs nem létezik. Elismerjük fontosságát azon egyéb feladatoknak is, melyek Felséged legmagasabb trónbeszédében még felsorolva vannak, kiváló gonddal fogjuk tehát az elibénk terjesztendő javaslatokat megbírálni; sajnálattal kell azonban megjegyeznünk, hogy Felséged kormánya megfelejtkezni látszik, több, nem kérésbe fontos kérdésekről, melyek gondjait megérdemelnék. Sürgős volna intézkedni az élelmi szereknek és italoknak mindennapivá vált meghamisítása ellen, nemkülönben a kir. kisebb haszonvételek jogának helyes s méltányos alapokon leendő megszüntetése iránt, és pedig annál inkább, mert amúgy is fenyegetett borászatunknak felvirágzását, e jognak fennállása lehetetlenné teszi. - Nagy megnyugvással értettük Felséged legmagasabb kijelentéséből, hogy viszonyunk Németországhoz a legbensőbb, de a többi államokkal is barátságos, tehát alapos kilátásunk van arra, hogy a béke megzavartatni nem fog, s igy gondjainkat a külesemények hazánktól elvonni nem fogják. » Nagy szükségünk is van erre, Felséges apostoli Király! mert: a legmagasabb trónbeszédben hangsúlyozott.azon eredmények, melyek állítólag államháztartásunk egyensúlyának helyreállításában elérettek, nemcsak biztosságot, de még valószínűséget sem nyújtanak nekünk arra nézve, hogy államháztartásunkban az egyensúly helyreállítva lesz; mert ha az eddigi eredményeket vizsgáljuk, lehetetlen elzárkóznunk az elől, miként az eredmény nem valóság, hanem csak látszat; miután ha egybevetjük számszerinti mennyiségét annak,a mennyivel deficzitünk kevesbedni látszik, azon óriási összegekkel, melyekkel államadósságaink tőkéje szaporodott; továbbá azon összegekkel, melylyel a nemzet vállaira rótt terhek az idő óta növekedtek, mióta Felséged kormánya államháztartásunk egyensúlyának helyreállítását programmjába felvette, azt tapasztaljuk, miképpen nem csak nem közeledtünk az egyensúly helyreállításához, sőt távolabb vagyunk attól, mint valaha. Annál aggasztóbb pedig az eredmény, mert a fölbirtokos megrontása, anyagi állapotának aláásása nélkül, nem tartjuk lehetőnek még azt sem, hogy az eddig rá rótt terheket tovább is viselje, különösen midőn oly válság előestéjén állunk, mely országunk főkincsét, mezőgazdaságát fenyegeti. A legnagyobb takarékosságra int bennünket tehát a jelen ép úgy, mint a nem kevésbé komoly jövő; s mi volna e a takarékosságnak hathatósabb előmozdítója, mintha Magyarország hadereje önállóvá tétetvén, gyalog katonáinak tényleges szolgálati ideje egy évre megrövidíttetnék. Felséges apostoli Király! Önfeláldozó munkásság, s szellemi ugy anyagi erőnk teljes kifejtésére van szükségünk, hogy a minden oldalról tornyosuló vésziek ellentállhassunk, ámde az a nemzet, mely nem rendelkezhetik teljesen és szabadon önerejével, ily erőfeszítésre nem lehet képes ; tántoríthatatlan meggyőződésünk tehát, hogy mindaddig, mig teljesen nem szakítunk a mostani rendszerre], mig a mostani közjogi alap megváltoztatásával Magyarország önálló s független nem lesz, mindaddig nem is lesz képesítve arra, hogy betöltse hivatását. Azon kapocs, mely országunkat Felséged lajthántúli országai s tartományaival oly szorosan összefűzve gátolja hazánk feivirágozását, lehetetleníti iparunk kifejlődését, lehetetleníti földünk szabad kihasználását. Az érintettük válság arra utal bennünket, hogy eddigi, versenyképtelenné vált termelésünktől eltérve, átmenjünk a versenyképes termelésre, de itt áthághatatlan akadályra találunk azon vám- és kereskedelmi szövetségben, mely a monarchiának másik felével 1878-ban megújittatott, másrészt pedig abban, hogy hitelviszonyainkat az osztrák-magyar bank uralja. Az önálló vámterület és önálló bank tehát életszükségünkké vált, s e kérdéseknek méltányos s helyes megoldását csakis ezen alapokon találhatjuk meg. KÉPVH. IROMÁNY. 1884—87. I. KÖTET, !7