Képviselőházi irományok, 1881. XXII. kötet • 875-910. sz.

Irományszámok - 1881-885. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a polgárositott magyar határőrvidéken fennálló házközösségi intézmény megszüntetéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

62 885. szám. korúak is befolynak, ha a 18-ik évet betöltötték, s mely olykor a kevésbé munkás vagy takarékos tagokból alakulhat, megterhelheti, tönkre teheti azon egész vagyont, melynek fentartására, gyarapítására az egyes házközösségi tag egész életerejét forditotta; s mégis munkaereje e vagyon részére van nagyobb részben lekötve. A törvényes örökösödés, azon esetet kivéve, a midőn csak egy házközössógi tag van még életben, ki van zárva. Mindez a szabad tulajdon fogalmával össze nem egyeztethető, megbénítja az egyén szerzési képességét és kedvét, megakadályoztatja a rendes telekkönyvi rendszer alkalmazását, egészséges hitelviszonyok fejlődését, s e bilincsektől, az egyéni szabadság utáni törekvésből kiindulva, mindenki szabadulni igyekezvén, de ezen szabadulás az eddigi eljárás mellett nehéz és költséges levén: a polgárosított magyar határőrvidéken az ily tarthatatlan állapot kijátszására irányuló cselekmények miatt a jogviszonyok mindinkább zavarttá válnak, minek következtében maga a jogrend érdekében, de nemzetgazdasági tekintetekből is elkerülhetlen szükségesnek mutatkozik a házközösségi intézmény teljes megszüntetése. Ez a törvényjavaslat czélja s az igazságügyi bizottság ezen kiindulási pontot helyeselvén, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A mi a részleteket illeti a megszüntetés módjára és idejére nézve eltéréh merült fel az igazságügyi bizottság és a ministeri törvényjavaslat álláspontja között azon irányban, hogy az igazságügyi bizottság a házközösségi vagyon tényleges felosztását egyedül a többség kívánalma esetére véli megengedhetőnek, s hogy nem tartja czélszerűnek a házközösségek megszüntetésére bizonyos zárhatáridőt magában a törvényben megállapítani. Ugyanazon állampolitikai okok, melyek miatt a polgárosított határőrvidéknek az anyaországgal történt egyesülése után, nem csak a közigazgatiis hanem az igazságszolgáltatás terén is az anyaországgal egyenlő jogviszonyok életbeléptetése mutatkozik szükségesnek, hogy a volt határőrök is mielőbb élvezhessék a fejlődöttebb jogi élet előnyeit, követelik, hogy ne helyeztessenek újólag kivételes magánjogi állapotba, ne fosztasssnink meg a?.on lehetőségtől, miszerint a házközösség megszüntetése mellett is megmaradhassanak olynemü vagyonközösségben, minőt magánjogunk megenged, ha a tényleges felosztás érdekeik ellen van. Ott, a hol a természetbeni felosztás lehetséges, a legtöbb házközösség tényleg meg van szüntetve, csak annak hivatalos keresztülvitele mulasztatott el a hivatalos eljárás nehézségei és költségessége miatt, miután az illeték és bélyegmentesség nem volt megadva; s a jelen törvényjavaslat törvénynyé válta esetében a hivatalos foganatosítás a többség által bizonyára a legnagyobb mérvben igénybe is fog vétetni. Ellenben, a hol a tényleges felosztás az ingatlan birtok természete és fekvése, vagy a házközösségi tagok számához mérve aránytalan csekélysége miatt, vagy a különválással egybekötött építkezésekre és gazdasági felszerelésekre szükséges tőke hiánya miatt nem eszközölhető, ezt egyetlen fél kívánatára is a többség akarata ellenére törvény által erőszakolni, holott a múltban ellenkezően vagyonközösségre kényszerittettek, annyit tenne, mint a volt határőrök helyzetét súlyosbítani, Őket viszonyaik rendezése tekintetéből nem elkerülhetlen szükséges kényszernek alávetni, s a természetes fejlődést megakadályoztatni. Az itt elősorolt okoknak s nem a volt határőrök közönyének vagy gyámkodáshoz szoktatásának következménye az is, hogy az 1873. évi XXIX. t.-czikk 5. §-ának kedvezményét oly kevesen vették igénybe. A házközösség tagjai menekülvén a házközösség bilincseitől, ha nem is osztatik fel tényleg birtokuk, hanem csak tulajdon részeik aránya állapittatik meg, s e szerint a magánjog által is megengedett vagyonközösségben megmaradnak, elegendő tért nyernek vagyoni fejlődé-