Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.
Irományszámok - 1881-835. Az igazságügyi bizottság jelentése, Herman Ottó képviselő megtámadtatása alkalmából Mocsáry Lajos képviselő által beadott 547. számú határozati javaslatra, s az erre vonatkozó inditványra
835. szám. 87 folytán a bűncselek vénynek törvényszerű megtorlása az illetékes független bíróságok kezébe van letéve. A mi az indítványnak azon második részét illeti, mit kellene tenni a jövőre nézve az országgyűlési tagok mentelmi jogának világosságba helyezése és biztosítása végett : e részben azon véleményben van a bizottság, hogy az országgyűlési tagok mentelmi joga ugy, a mint a mentelmi jogot a bizottság az átalános államjogi fogalmak, hazai törvényeink s parlamenti gyakorlatunk alapján körvonalozta, oly világosságba van helyezve és oly módon van biztosítva, hogy e részben a bizottság nézete szerint semminemű intézkedésnek szüksége fent nem forog. Ezúttal nem kíván a bizottság azon kérdés tüzetes bírálatába bocsátkozni, ha váljon a mentelmi jognak mint ilyennek a fentebbiekben kifejtett értelemben külön törvény utján való szabályozása czélszerü-e ; s midőn csak átalában jelezi, hogy a szabályszerűen megalkotott és ennélfogva csak az összes törvényhozási factorok hozzájárulásával módosítható írott törvénynyel szemben, kivált parlamentarismusunk jelenlegi fejlődő korszakában, nem kicsinyelhető előnye van a ház megállapodásain és határozatain alapuló élő jog-szabályozásnak, — megemlíti a bizottság, hogy az országgyűlési mentelmi jognak külön törvény által való szabályozását legalább addig, míg a főrendiháznak hQsszabb időre nem halasztható reformja keresztülvive nem lesz, mindenesetre idöelöttinek tartja. De eltekintve attól, hogy az, a mit az indítvány a mentelmi jog körébe bevonni kivan, t. i. az országgyűlési tagok bántalmazásának megbüntetése, a bizottság nézete szerint a mentelmi jog szerves körén kívül.esik, s a büntető törvénykönyv rendelkezéseinek keretébe tartozik : ez utóbbira való tekintettel is azon nézetben van a bizottság, hogy törvényhozási intézkedés szüksége fent nem forog; mert az 1880. szeptember hó lén, tehát csak 3 és fél évvel ezelőtt életbe léptetett büntető törvénykönyv a mint a jogsértő bűncselek vényeknek átalában, ugy az országgyűlés és az országgyűlési tagok ellen elkövetett jogsértő bűncselekvényeknek minősítésére és megbüntetésére megfelelő, s az elavult súlyosbított halálbüntetéstől eltekintve minden esetre szigorúbb intézkedéseket tartalmai, mint a határozati javaslatban emiitett 1723. évi VII. t.-cz. 8. és 9-ik §-ai. A büntető törvénykönyv a jogegyenlőség helyes elvéből kiindulva, az országgyűlés tagjai ellen elkövetett jogsértő bűncselekvényeket a mások ellen elkövetett jogsértő bűncselekvényektől a minősítés tekintetében rendszerint nem különbözteti meg; minélfogva a képviselő ellen elkövetett jogsértő cselekmények megbüntetésére nézve rendszerint az átalános szabályok alkalmazandók, a melyeknek alkalmazásánál a bűncselekvény által sértett fél állása csak mint esetleges súlyosító körülmény a büntetésnek a törvényben megállapított büntetési tétel maximumának korlátján belül való kiszabásánál jöhet figyelembe. Azon egyes esetekben, a melyekben a törvényhozás nem ugyan az országgyűlési tagokra kizárólag, hanem a közhatalom functionariusaira átalában: a hatóságokra és a törvényalkotta testületekre kivételes intézkedés szükségét látta fenforogni, a megfelelő különös intézkedéseket a büntető törvénykönyvbe fel is vette. Így a 163. §. szerint a csoportosulás, melynek czélja valamely hatóságot vagy az országgyűlésnek valamely tagját erőszak vagy veszélyes fenyegetéssel hivatása gyakorlatában megakadályozni, vagy valaminek elhatározására, valamely intézkedésre, valaminek elhagyására kényszeríteni — öt évig terjedő börtönnel, a jelzett bűncselekvénynek egy személy által való elkövetése pedig három évig terjedő börtönnel büntetendő. A 262. §. szerint a törvény által alkotott testületek, hatóságok vagy azok küldöttségei, tagjai ellen, — tehát az országgyűlési tagok ellen is, habár nem nyomtatvány által elkövetett nyilvános
