Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

304 865. szám. nünk, hogy e tudományos képzés a hagyományos szakkeretek mindegyikén túlterjed és hogy min­den karnak tanulóira nézve fönnáll a szükség, hogy a saját speciális szaktanulmányaik kiegészí­tését keressék más karoknál, rokon tanulmány­körben; legalább fölötte üdvös, kivánatos volna, hogy keressék. A tudománykörök egybefüggése sokkal ben­sőbb, érintkezéseik sokkal szorosabbak és sűrűb­bek, hogy sem e kapcsolatot a legelőkelőbb szel­lemi és műveltségi érdekek sérelme nélkül széj­jel lehetne tépni. A jog, de mindenek fölött az államtudományok alapos művelése a philosophiai és történelmi ismeretek bizonyos sommáját, az abbeli tájékozásnak bizonyos mértékét múlhatat­lanul megkivánja. Ezt elismerték azon tisztelt társaink is, kik a jogakadémiák föntartása mellett szálltak sikra, s e végből különös súlyt látszottak fektetni az akadémiáknak egy-egy philosophiai és történelmi tanszékkel való kiegészitésére, illetve — miután ily tanszékek tényleg fönnállnak — azok további föntartására. Azonban egyúttal constatálták a jelenleg fönnálló ilyetén tanszékek eredményte­lenségét, jeles tanerők működésének hatástalan elhangzását. S ez a sikertelenség a dolog ter­mészetében rejlik. A jogakadémiai stúdiumnak egész szelleme nem is utal ily kiegészitésre, nem ösztönöz annak áhitozására. És két tanszék nem is tekinthető ilyetén kiegészítésnek. E tekintetben a budapesti egyetemen merített tapasztalatokra hivatkozhatom. Azon időben, mi­dőn én az egyetemnek hallgatója voltam (1868-tól 1872-ig), egy, azóta meghaladott tanulmányi rend szorosan elénk szabta ama történeti előadást és philosophiai disciplinát, melyet kiegészítésül hall­gatnunk kellett. Ezek a kényszer-előadások tel­jesen kárba vesztek; nem volt azoknak semmi foganatja. A hallgató nem találta, nem nyerte azt, mit egyéni szükségleteinek, törekvéseinek mér­tékéhez, szelleméhez képest keresett. Körülbelül egy évtized óta azonban a tanuló szabadon választ­hat a humaniórák tág körzetéből, a tanárok és docensek előadásainak egész bőségéből. S a jog­hallgatóság egy töredékével érintkezvén, tapasz­talam, hogy ifjaink közül számosan nem csak testi­leg vaunak jelen, — hogy Kerkápoly urnák egy találó kitételével éljek — hanem lelkileg, lélekkel is amaz önválasztott humanisticus stúdiumok elő­adásain; helylyel-közzel azok kézikönyveihez nyúlnak, sőt egyes esetekben azok irodalmáig hatnak. Ez a kapcsolat nem kevésbé foganatos, az értelmiségi hivatások más ágaiban, más tudományi karokra nézve. Ez értekezleten ismételve kiemel­tetett, hogy az orvoskari hallgatók a philosophiai (mennyiség-természettudományi) kar néhány stú­diumának művelésére szükségképen kötelezvék* A theologiai kar helyzetére nézve az egyetemi ta­nulmányok rendjében nyilatkozatom végén lesz szerencsém néhány speciális mozzanatot kiemelni. Ezúttal még csak azon tényre szabadjon rá­utalnom, hogy az úgynevezett philosophiai kar is — mely tág elnevezés oly számos s oly heterogén szakokat rejteget — minden sokoldalúsága és ruganyossága daczára sem képes adeptusainak minden igényét kielégíteni és nem nélkülözheti a többi karok közreműködését. Egyáltalában a tudo­mányszakok régi schematicus elszigeteltsége ma meg van törve. Az angol felső oktatási reform volt talán az első, mely e ténynek következetességeit megvonta. Az oxfordi tanulmányi és vizsgarend a philosophia tanulmányában, az alkalmazott ethika tárgyaiul kijelöli a nemzetgazdaságot és történel­met. A történelem alapos tanulmánya pedig közjog s alkotmánytörténet, jogphilosophia, nemzetgaz­daság, financziák és statistika körüli tájékozást — egy szóval az élő állam szervezete és functió­jának ismeretét igényeli, mert e nélkül hiányozni fog a képesség a történelmi mozgalmak voltaképi matériájának és lényegének fölismerésére és ki­domborítására. Az organicus természet vizsgálata pedig vég­elemzésben, nem fogja nélkülözhetni az emberi anatómia és physiologia eredményeit, melyek ismét az orvosi kar két előkelő tantárgyára vezetnek vissza. Első sorban tehát a tanuló ifjúság jól föl­fogott érdekében kell ahhoz ragaszkodnom, hogy az a felső oktatás terén lehetőleg ugyanazon inté­zetben kereshesse és föltalálja tudományos törek­vései s értelmi kifejlődésének mindazon támaszait és segédeszközeit, [melyekre egy valóban felsőbb, rendű szellemi kiképzés szempontjából szüksége

Next

/
Oldalképek
Tartalom