Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

865. szám. y 275 tárgyak előadásán ez idő szerint nem annyira kísérletek tétetnek, mint inkább mutatványok, melyeket 400 ember is ép ugy figyelemmel kisérhet, mint 50 vagy 100. Ámde talán mégis sünt certi denique fines. Nem vagyok a phisikában szakember, de azt tudom, hogy phisikai törvény szerint is egy időben és egy helyen két ember el nem férhet. Nem gondolom tehát, hogy a consequentia továbbvitelében a báró ur is azt mondaná, hogy 800 vagy akármennyi is épugy hallgathatja az előadásokat, miként 50 vagy 100. Végre is van bizonyos maximális szám, melyen túlmenni lehetetlenség. E számot meghatározza magának a teremnek terjedelme és mihelyt e maximális számot túlhaladják a beiratkozottak, beáll a túltömöttség és akkor nem követelhetjük tőlük, hogy az előadásokat valamennyien pontosan látogassák azon egyszerű okból, mert nem látogathatják. Már pedig utoljára is, bármikép formulázzuk az egyetemi előadásoknak czélját, a legfőbb czél mégis a tudományt a maga jelen állásában a hallgató ifjúsággal megismertetni. A mint Laboulaye mondja: az egyetemi tanár csatornául szolgál a tudós és tudatlan világ közt. E czélnak megfelelni — ily körülmények között — lehetetlen. A budapesti egyetemen némely tanszéknél a maximális szám meg van közelítve, másiknál pedig meghaladva. És ne méltóztassék azt az ellenvetést tenni, hogy hisz amúgy sem szoktak mind eljárni az előadásra, a kik pedig járnak, elférnek; mert ekkor circulus vitiosusba jutunk. Az ifjúság ugyanis azt mondja: minek járjunk előadásra, ugy sem férünk a terembe'?! És így amaz erősen hangsúlyozott tanári kötelesség, melyet Kerkápoly Károly ő excellentiájától hallottunk, oda devalváltatik, hogy könnyű lélekkel túlteszszük magunkat e súlyos bajon. Mert az ajánlott orvoslási eszközök egyszerűen és biztosan nem orvosolják a bajt. Hát ugyan ki kezeskedik arról, hogyha például a gyógyszerészettanhallgatóknak külön előadásaik lesznek is, nem lesz-e a budapesti egyetemnek továbbra is oly óriási vonzó ereje, hogy némely tanszakokban annyi hallgató fog jelentkezni, a mennyi tettleg helyet nem talál. Én, bárminő vakmerőnek tűnjék is fel, a mit mondandó vagyok, mégis, minthogy erős meggyőződésen alapul, kimondom, hogy biztos orvosszert j | másban, mánt a maximális számnak szabályrendelettel való megállapításában, nem találunk. (Than Károly közbeszól: Tanszabadság!) Tudom, hogy nyomós érvet lehet felhozni a tanszabadság és az ezzel szoros összeköttetésben álló tanpénz tekintetéből, de azt hiszem, hogy a tanszabadság és a tanpénz magukban véve nem önálló czélok, maga a tanszabadság is csak eszköz; a czél: a tudomány. A szabadság — bármikép definiáltassék is ez aphilosophusok által — mindig involválja az észszerű önkorlátozásnak egy bizonyos momentumát. Szabadnak én nem ismerem el sem az egyént, sem a nemzetet, mely önmagán uralkodni észszerű czélok érdekében nem képes. Ha már észszerű czélok és a tudomány magas érdekei megkövetelik, hogy a tanszabadság bizonyos korlátok közé szoríttassák: korlátozni kell azt. Még kevésbé vehető tekintetbe a tanpénz jelentősége. Tudom ugyan, hogy ennek is nemcsak financziális, hanem erkölcsi fontossága is van; de még sem ismerhetem el olyan nyomósságát, hogy e miatt a tudomány magasabb érdekei mellőzhetők lennének. Egyébiránt a tanpénz kérdésének bővebb fejtegetésétől, miután nem tartozik szorosan ide, ezúttal tartózkodom és csak annyit mondok, hogy ha a maximális szám meghatároztatnék, ezzel együtt a tanpénz-rendszer tekintetében is változásoknak kellene bekövetkezniök. A túltömöttségnek csökkentésére ajánlatba hozatott a parallel kathedrák felállítása. Ezek alkalmas eszközök a fokozatos és részben való csökkentésre, de nem biztos eszközök. Hogy biztosan lehessen orvosolni a bajt: a parallel kathedrák mellett nélkülözhetetlen a maximális szám megjelölése. A harmadik egyetem felállításának kérdése az előbbi kérdéstől teljesen független: de részemről teljesen jogosult kérdésnek tartom önmagában is ezt: vájjon hazánk közművelődési érdekei nem tüntetik-e fel kívánatosnak egy harmadik egyetemnek minél hamarabb leendő létesítését? En ugy vagyok meggyőződve, hogy igen; még pedig nem azért, hogy az újonnan felállítandó egyetem befolyást gyakoroljon a budapesti egyetem túltömöttségének csökkentésére, mert Budapestnek — a mint azt Kautz Gyula ur kifejtette — oly óriási vonzereje van, hogy Európában kevés 35*