Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

865. »zára. 963 sem jön el és aaért a térbeli tuítömöttseg esete nem áll be. Azonban, bocsánatot kérek, nagy különbséget látok én abban, hogy ha a beirott hallgatók egy része nem jön el, mert nem akar, és abban, hogy ha nem jöhet be, ha akarna is. (Élénk helyeslés.) Nagyon sok oldalról lett itten az egyetemi hallgatók bizonyos irányban való fegyelmezésé­nek szüksége hangsúlyozva. Teljesen kimerítve látom, legalább meggyőződésem szerint kimerítve a tárgyat, különösen Kerkápoly tanár ur ő excellen­tiájának beszéde által is; hanem azt mégis kér­dezem : ha már a katonai önkéntesség oly nagy csorbát üt azon törekvésen, hogy hallgatóinkat a tanteremhez szoktassuk, hát még hogy fog állani a dolog, ha azt mondjuk, hogy hiszen a kormány maga is számit arra, mikor az intézeteket épiti ) hogy majd egy része a tanulóknak hanyag lesz, ez egy természetes, quasi jogosult körülmény, melyhez a tanuló magát alkalmazhatja, ha tetszik; mi ezt elnézzük, mert ez a dolog természetében fekszik ? A hanyagságot én nem tartom a tultömött­ségnek káros, hátrányos körülménye altul mint­egy kimentendó'nek, vagy azt épen tekinteten kivül hagyandónak és ha egy része a hallgatók­nak nem jár el, akkor én azt tartom, ugy kell gondoskodni, hogy eljöjjenek; ez a sikeres tanítás elsó' feltétele, már pedig tényleg nem jöhetnek a tuítömöttseg miatt sem. Ha már most a térbeli tuítömöttseg minden kétségen kivül fennáll, — nem akarom a t. érte­kezletet untatni, hogy végig olvassam a boncztani, physiologiai stb. kimutatásokat, melyek mind azt bizonyítják, hogy a tuítömöttseg kérdése fennáll — de áttérek a tultömöttségnek egy másik ne­mére, a melyet talán inkább túlhalmozottságnak neveznék, mert nem a térre vonatkozik, hanem azon nagy mértékére az elfoglaltatásnak, mely az orvosnövendékek ezen nagy számából a tanárokra két irányban hárul: eló'ször, mert szellemileg ki­meríti, másodszor, mert képtelenné teszi arra, hogy növendékeikre azon intensivitással hassanak, a mely szükséges. Hogy a tuítömöttseg a tanárok szellemi tevé­kenységének rovására megy, arra megint csak egyetlenegy számbeli adatot vagyok bátor fel­hozni. A vizsgák száma 1881/82-ben az itteni ki­mutatás szerint — szigorlati vizsgák, elővizsgák stb. — nem kevesebb volt, mint 1860. Méltóz­tassanak ezt az óriási számot megnézni. Igaz, hogy megoszlik a tanárok között, de még igy is roppant nagy. Nézni kell azon dékánt, meg a prodékánt, meg a helyetteseket, a kiknek aztán minden vizsgán ott kell lenni, meg minket egyes tanárokat, hogy fogalma legyen valakinek, meny­nyire igénybe vannak véve az orvostanárok csak a vizsgák által is. A mi pedig a tultömöttségnek a növendékek tanítására való befolyását illeti, engedelmet kérek, hogy egy kissé képét nyújtsam annak, hogy az orvosi tanítás a mai viszonyok között miként tör­ténik. Sajnálatomra nem mellőzhetem ezt, mert következtetéseimnek alapjáulkell, hogy szolgáljon. Az orvosnövendék kezdi tanulmányait a boncztannal és mindjárt hozzáteszem: a physiolo giával. Az eló'bbinél az elsó' alapot szerzi meg az orvosi tudományhoz, t. i. az emberi testtel, melyet később kezelni fog, kell neki megismerkednie a bonczterembcn. Már most a bonczterembeli hall­gatók száma 2 — 300 között ingadozik. Először is ott vagyunk a budapesti egyetemmel, hogy igen meg vannak akadva a bonczteremben hullák tekintetében. Különböző viszonyok forog­nak fenn a fővárosban, melyek ezt okozzák; itt van a sok temetkezési egylet, melynek tagjai nem bonczoltatnak stb.; tény az, hogy néha a hullák tekintetében meg van akadva a tanítás. Másodszor az orvosnövendéknek minden emberi testrészt ma­gának kell kikészítenie, hogy emlékébe vésse azon plasticus képeket, a melyeknek szeme előtt mindig készen kell állani, hogy az emberi test betegsé­geinek szövődött útjain tájékozva lehessen, ehhez pedig közvetlen, személyes vezetés kell, melyet két tanárnak nyújtani lehetetlen; gondoskodunk ugyan segédoktatókról, u. n. demonstrátorokról, de 2—300 orvosnövendéknek ez irányban való munkálkodását tüzetesen áttekinteni igy is alig lehet. A physiologiánál, mely azon tanszakok közé tartozik, hol experimentumokat mutatnak be, ez történhetik ugyan nagy közönség számára, de nem történhetik a munkáltatás, pedig ez is vele jár; itt már a hallgató górcsővel, chemiával kezd maga foglalkozni, a hol tüzetes, kezénél levő oktatásra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom