Képviselőházi irományok, 1881. XVIII. kötet • 650-705. sz.

Irományszámok - 1881-656. Törvényjavaslat, az 1874:XXXV. t.-cz. módositásáról és kiegészitéséről

656. szám. 53 A 23—26. §§-hoz. Ugy az 1874: XXXV. t.-cz. 124., mint az 1877: XX. t.-cz. 245. §-ában a hatóságokra Tan bízva az örökösödési eljárásnak vezetésére a közjegyzőt kiküldeni, vagy mellőzni. Az igazságügyminister és a belügyminister által kiadott rendeletek a törvénynek ezen, a, közjegyzőre anyagi szempontból hátrányos intézkedésén némileg segítve lett ugyan, azonban a kivánt eredmény utói nem éretett. Minthogy pedig ezen javaslatnak egyik főczélja az, hogy a közjegyzők anyagi helyzetén a czélszerünek bizonyult közjegyzői intézmény érdekében is segittessék, ennélfogva paranesolólag tétetik intézkedés, hogy a bíróság az örökösödési ügyekben az eljárás vezetésével minden esetben, a gyámhatóság pedig rendszerint, a közjegyzőt bízza meg, és az utóbb nevezett hatóság a közjegyzőt csak akkor mellőzhesse, ha azt a hatósága alá tartozó egyének érdeke kívánja; ezen intézkedését is azonban indokolni tartozzék. Akkor pedig, ha az örökösök, vagy azoknak egy része kívánja, a gyámhatóság is minden esetben a közjegyzőt köteles megbízni. Ezen intézkedés által eléretik az is, hogy a bíróságok és a kerületi tisztviselők, kik teendőkkel eléggé el vannak látva, nem fognak — egyéb teendőik hátrányával — oly ügyekkel foglalkozni, melyeket más szakavatott közegek is elvégezhetnek. Az örökösödési eljárásra hivatott bíróságoknál a közjegyző feltétlen alkalmazása azért mondatik ki, mert azon bíróságok területe sokkal kisebb, mint egyes árvaszékeké. Kötelezőleg kellett kimondani azt, hogy a tárgyalás a helyszínén tartassák, részint hogy az 1877: XX. t.-cz. 244. §-ának czélszerűnek bizonyult intézkedése minden örökösödési eljárásra alkalmaztassék, részint mert ez által a felek költségektől szabadulnak; és mert az árvák érdeke minél kevesebb költségokozást igényel. Ettől eltérésnek csak akkor lehet helye, ha az érdekeltek egy része nem a helyszínén lakik, vagy azoknak nagyobb része a közjegyzői székhelyen kívánja a tárgyalást. Arra nézve, hogy a gyámhatóságok a közjegyzőket kevés megbízatásban részesítették, rendszerint az hozatott fel indokul, hogy a közjegyzői eljárás költségesebb, mint az árvaszéki Tagy kerületi tisztviselőé. Hogy ezen ellenvetés is megszűnjék, és hogy az árvák egyátalán ne terheltessenek, az igazságügyminister a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnökkel az örökösödési eljárásra oly közjegyzői díjátalányt állapított meg, a mely az árvaszéki kiküldött, vagy a kerületi tisztviselő díjaival szemben magasnak épen nem mondható; sőt megállapittatott több közjegyzői kamara ajánlatára az is, hogy 200 frt értékig terjedő hagyatékok tárgyalásaért a közjegyzőt díj épen nem illeti. Minthogy igen gyakori az eset, hogy valamely hagyaték tárgyalásakor egy, vagy több előző hagyaték tárgyalásának is felmerül szüksége, nehogy a díjátalány megállapításánál különböző eljárás követtessék, ki kellett azt is mondani, hogy a díjátalány annyiszor állapítandó meg, a hány hagyaték — habár egyszerre is — tárgyaltatott. Vannak oly hagyatékok is, melyeknek tárgyalása sok időt vagy fáradságot igényel, és melyekkel szemben, a díjátalány nem állana arányban, ily esetekben a hatóságnak jogában áll a közjegyző indokolt kérelmére magasabb, de a díjátalány ketszeregét meg nem haladható díjt megállapítani. Az idézett §§. egyéb intézkedései azok alkalmazására, és a közjegyző kötelességére nézve tüzetes meghatározásokat tartalmaznak. A 27—29. §§-hoz. A közjegyzői törvény 129. §-ának szövegezése annak különféle alkalmazására szolgált alapul, és majdnem lehetetlenné tette a közjegyzőnek az örökösödési ügyekben gyors eljárásra eredményes buzdítását.