Képviselőházi irományok, 1881. XVIII. kötet • 650-705. sz.

Irományszámok - 1881-667. A belügyminister és pénzügyminister jelentése az aldunai elepesek ügyében

104 667. szám. Már akkor is utalt a főispán arra, hogy a mentesítés nemcsak a Duna, hanem a Ponyavicza elleni védtöltésekkel és a belvizeket levezető csatornákkal lenne eszközlendő, s hogy a mélyen fekvő Marienfeldet magasb helyre kellend áttenni. A VI. öböl 5959 holdját kevés költséggel, a VII. öböl 26,100 holdját nagyobb kiadással, de e terület egy részére nézve nagyobb haszonnal is vélte mentesithetőnek. A főispán három módozatot jelölt ki az ármentesítés keresztülvitelére: 1. a munka létesítése állami költségen; 2. az 1871: XXXIX. t.-cz. alapján a régi községek és haszonélvezeti joggal bíró consortium belevonásával társulás utján való mentesítést; s 3. valamely tőkepénzes vállalkozó megnyerését, kinek a földek az ármentesités kikötésével átengedtessenek. Kínálkozott volna ugyan az öblözeti földek mikénti felhasználásának még egy módja, egyszerűbb és kényelmesebb az ár mentesítésnél: a földek eladása a régi törzsközségek részére. Kétségtelen azonban, hogy ezen megoldási mód nemcsak a kincstárra nézve lett volna legkedvezőtlenebb, mert a törzsközségek csak jelentéktelen vételárt adtak volna, hanem nemzetgazdaságilag is leghátrányosabb, mert egyértelmű lett volna az ármentesités végleges elejtésével és a magyar és német ajkú telepitvényesek feláldozásával; pedig ezek egy része akkor is ragaszkodott földjéhez. E jó minőségű földeket, melyeknek Pancsova város közelében fekvő egy részeért 25—30 frt holdankénti haszonbért is fizetnek, a mostani állapotban meghagyni nemzetgazdasági mulasztás lett volna. Ily körülmények közt szükségesnek tartatott mindenekelőtt a VI. és VII. öblözetek ármentesitése s belvíz szabályozására vonatkozó szakszerű tervezet s költségvetés elkészítését, melynek alapján a társulás útján való mentesítés sikerre való kilátással megkezdhető, illetve ha mind a mellett is a földek eladása határoztatott volna el, az eladási árra nézve alap nyerhető legyen. Időközben az erdészeti állambirtokoknak a földmívelési miuisterium kezelése alá bocsátása folytán a mezőgazdasági javak kezelése is újjá szerveztetvén, az aldunai öblözetek a szegedi jószágigazgatóság kerületéhez csatoltattak. Több község maradványai lézengtek e területeken, mely községek az államhatalom által telepíttetvén ide, nem tudtak lemondani azon reményről, hogy a földek elvégre is mentesittetni fognak. E községek anyagi felvirágzása az egész környékre áldásos eredményeket szülne, mert lakossága SZÍVÓS fajnak bizonyult, mely a magyar állameszméhez mindenkor hü maradt. Még 1881. végén elkészité a pancsovai folyammérnökség a nevezett két öblözetre vonatkozó tervet s költségvetést, mely szerint a mentesítés vizműtanilag akadálytalanul végrehajtható, még pedig: a gátépítés 971,771 frt 38 kr., a belvizszabályozás 166,074 » 08 » a kubini zsilip 62,154 > 54 > együtt . . . 1.200,000 frt — kr. költséggel. Minthogy ezen terv és költségvetés a közlekedési ministerium által is helyesnek találtatott, 1881. deczember 24-én felhatalmaztatott a szegedi jószágigazgatóság, hogy a régi községekkel folytatandó tárgyalás útján iparkodjék az ármentesitési költség haszonarány szerinti viselése alapján alakítandó társulathoz az alkotó elemeket megnyerni. Ez utóbbi sikerült is agy, hogy az alakuló közgyűlésen 1882. február 4-én az ártér