Képviselőházi irományok, 1881. XV. kötet • 561-646. sz.

Irományszámok - 1881-584. A véderő-bizottság jelentése, „a magyar királyi honvédségi Ludovika-Akadémia fölállitásáról szóló 1872-ik évi XVI-ik törvényczikk módositása tárgyában” benyujtott törvényjavaslatról

78 58'. szám. tekké képeztessenek, másfelől szolgálatban levő kitűnő honvédtiszteknek alkalom nyujtassék a hadtudományoknak a magasabb fokú szolgálattételnél igényelt ágaiban magukat kiképezni*. Ehhez képest állíttatott föl az intézet körében a tisztképző és a tiszti tanfolyam, melyek közül amaz elsőbe eredetileg és kezdetben a hét honvédkerületi előkészítő iskolákban szabadságolt állománybeli hadapródokká kiképezett és előléptetett egyének önkéntes jelentkezés alapján vétettek fel oly czélból, hogy e tanfolyamon magukat tényleges állományú tisztekké képesittessék. E rendszert azonban csakhamar czélszerűtlennek bizonyitá a tapasztalás; s így történt, hogy a kerületi hadapród- iskolák megszüntetése mellett a Ludovika-Akadémián létesítettek egy előkészítő tanfolyamot, melybe azon önként jelenkező, vagy tiszti kiképeztetésre egyébként alkalmasnak mutatkozó s a csapatoktól beutalt honvédek vétettek föl, kik csekélyebb fokú előkészültségük miatt nem léphettek egyenesen a tisztképző tanfolyamba; mig a 8. gymnasiumi osztály végzését vagy ezzel egyenértékű tanulmányokat kimutató bezorozott honvédek közvetlenül a tisztképző tanfolyamba vétettek föl, s amazok két, emezek egy év alatt képeztettek ki hadapródokká, együtt és egyformán mindazok, a kik a tényleges, mind pedig azok, kik a szabadságolt állományba akartak helyeztetni. Ez a Ludovika-Akadémia tanrendszerének szervezete tiz év óta. Nem ismeretlen a véderő-bizottság előtt az a tény, hogy a Ludovika-Akadémia eddigi hiányos szervezete daczára is teljes elismerésre méltó szolgálatokat tett ugy honvédségünk ügyének, mint az általános nemzeti culturának érdekében. Ébresztője és fejlesztője volt a nemzeti szellemnek és nyelvnek oly téren, hol az ezelőtt legkevesebb érvényesülésre talált; számos oly elemet nyert meg a magasabb társadalmi műveltségnek, a magyarságnak, a katonai szellem és a hadi tudományok ápolásának javára, a mely elemek e tanintézet hiányában aligha módot találtak volna hasonló fontosságú pályán tenni magukat hasznosakká és a közméltánylásra érdemesekké. Ezen kivül — a mi egyenes föladata volt e tisztképző tanfolyamnak — ellátta az a honvéd-haderőt oly tisztikarral, mely igazi önfeláldozással, lelkesedéssel és sikerrel működik honvédségünk harczképességének emelésén és oly eredmények elérését tette lehetővé, melyek iránt külföldi szakértők is teljes elismerésöket nyilvánították. Szóval, a Ludovika-Akadémia mai szervezetében teljesítette mindazt, a mit tőle jogosan és méltányosan várni lehetett. S ha mindemellett is nem felel meg mindazon kívánalmaknak, melyeket honvédségünk jövőjére való tekintetből táplálnunk lehet és kell; ha nem teljesíthette azt a missiót, hogy a magyar ifjúságot a hadi pályára terelje és vonzza: ugy a véderő-bizottság az előtte fekvő adatokból és a rendelkezésre álló tapasztalatokból merített meggyőződését mondja ki, midőn nyilvánítja, hogy ennek oka nem az emberekben, nem a buzgóság, sőt a teljes odaadás hiányában keresendő, hanem épen maga az intézmény szervezetének fogyatékos voltában fekszik; és ha segitni akarunk a tagadhatlanul meglevő hiányokon, a reformot és javítást az intézmény rendszerében kell létesítenünk. E reform és a továbbfejlesztés irányát, eszközeit és módját keresni kell egyrészről azon tapasztalatokban, melyek a Ludovika-Akadémia immár 11 éves í működésének eredményeiből kivonhatók; másrészről azon czél szempontjából, mely ez intézet eszméjét és alapjait megalkotó elődök szeme előtt forgott; s végre keresni kell azokat a fönnálló törvények keretén belül. Ha már ez irány-szempontokból kiindulva törekszünk a föladat megoldása felé: ugy először is a 11 éves tapasztalás tanulságai azt bizonyítják, hogy a Ludovika-Akadémia, jelenlegi szervezetében, növendékei közül épen azoknak, kikből a tényleges állományú tisztek lesznek, nem nyújthat oly mindenképen megnyugtató s minden oldalú teljes katonai és általános művelődési kiképzést, mely a honvédségi intézmény haladását, jövőjét biztosítani képes volna. Másrészről, mivel aránylag igen csekély számú tisztet ad a szabadságolt állomány részére, a honvéd-haderő e legfőbb hiányát és legkiáltóbb szükségét nem elégítheti ki s igy nem segítheti elő kellő mérvben a honvédség azon rendeltetését, hogy az a hadsereg mellett és azzal együtt a monarchia védelmének erős és meg-