Képviselőházi irományok, 1881. XV. kötet • 561-646. sz.

Irományszámok - 1881-582. A véderő-bizottság jelentése, „az 1882-ik évi 39-ik törvényczikk 4-ik szakasza tizennegyedik pontjának kivételes alkalmazása iránt” a honvédelmi minister által benyujtott törvényjavaslatról

582. szám. 71 582. szám. A véderő-bizottság jelentése, „az 1882-ik évi 39-ik törvényczikk 4-ik szakasza tizennegyedik pontjának kivételes alkalmazása iránt", a honvédelmi minister által benyújtott törvényjavaslatról. A véderő-bizottság az 1882-ik évi 39-ik törvényczikk 4-ik szakasza tizennegyedik pontjának kivételes alkalmazása iránt, a honvédelmi minister által benyújtott törvényjavaslatot a t. ház utasitása szerint tárgyalván, jelentését következőkben adja elö': A honvédség tiszti kara kiegészittetik egyrészt a honvédséghez besorozott alkalmas egyéneknek kiképzése, másrészt pedig a hadsereg tartalékos tiszteinek, a tartalékbeli szolgálati idő eltelte után, vagy mozgósitás alkalmával való áthelyezése, végre részben a hadseregben szolgáló tisztek átlépése által, kik azonban csakis a tényleges állományba lépnek be. A kiegészítés ezen módjai nem bizonyultak azonban elégségeseknek, főleg a honvédség szabadságolt állományú tiszti karának kiegészítésére s pedig a következő indokokból: Mert az 1882-ik évi 39-ik törvényczikk életbeléptetéséig, az egy éves önkéntesek kizárólag a hadseregben teljesíthették egy évi tényleges szolgálatukat, vagy is ez időig igénybe vette a hadsereg majdnem összes védkötelezett értelmiségünket ugy, hogy a honvédséghez minél kevesebb oly egyén jutott, ki tiszti kiképzésre alkalmas volt. De még ezen csekély számú egyének közül is, minél kevesebben jutottak a szabadságolt állománynak, miután közülök a legtöbben a rendszerint két évre terjedő tisztképző tanfolyam bevégeztével, a tényleges állományba léptek és élethivatásuknak választották a katonai pályát. Igaz, hogy ez előnyös volt ugyan a tényleges állományra, a mennyiben annak kiegészítése ily módon lehetővé vált, de káros volt egyúttal a szabadságolt állományra, mert ettől viszont elvonta a nagyon is szükségelt tiszteket. Mert továbbá a szabadságolt állománybeli tiszti kar kiegészítésére nézve rendelkezésre álló másik mód, t. i. a tartalékos tiszteknek hadseregbeli szolgálati kötelezettségüknek teljesítése után, a honvédséghez való áthelyezése, természetesen szintén ki nem elégítő, miután egyrészt az összes szükséglettel szemben nagyon is csekély az évenként a honvédséghez áthelyezett tartalékos tisztek száma, s miután másrészt ezek szolgálati kötelezettsége csak két évig tart, mely idő után az illetők