Képviselőházi irományok, 1881. XIV. kötet • 496-560. sz.
Irományszámok - 1881-512. Törvényjavaslat, a részletügyletről
90 512. szám. A törvényjavaslat czélját csak részben éri el, ha a részletügyleteket csak a jövőre nézve szabályozza. Azon hallatlan visszaélések, a melyek e téren eddig mindennapiák voltak, megkövetelték, hogy az eddig megkötött ügyletek alkalmas lebonyolitása és szabályozása is, legalább részben eszközöltessék. Igaz, hogy a törvényeknek ily értelemben visszaható erőt tulajdonitni és megtörtént magánjogi viszonyokat szabályozni talán a jogosság szoros követelményein túlmenő intézkedés. Ha mindazáltal figyelembe vétetik az, hogy a fennálló törvényeken belül magánegyezkedések utján, mily hajmeresztő ügyletek köttettek; ha figyelembe vétetik az, hogy ezen ügyletek által számos jómódú egyén a vagyontalanság örvényébe sodortatott: — az eddig megkötött ügyletek tekintetében is intézkedések indokoltaknak fognak tartatni, és igy a törvény visszaható ereje ellen talán nem lehet mindazokat az okokat felhozni, a melyek különben más magánjogi ügyleteknél egész alapossággal felhozhatók volnának. Egyébként a törvény visszaható erejű intézkedéseinél a törvényjavaslat kellő figyelemmel van arra, hogy a mennyire lehet, az üzletező bankárok érdekei méltányos tekintetben részesüljenek. Az ezen intézkedéseket magában foglaló 12. §. mindenekelőtt elrendeli azt, hogy azok, kik a leendő törvény hatálybalépése előtt értékpapíroknak részletfizetés mellett eladásával foglalkoztak, kötelesek ezen törvény hatálybalépése előtt kötött azon részletügyletekről, a melyeknél a teljesített utolsó részletfizetés óta hat hó még el nem telt, a jelen törvény hatálybalépésétől számított 3 hó alatt az iparhatósághoz részletes jegyzéket bemutatni. Ezen jegyzéknek magában kell foglalnia az eladott értékpapírok számát, azok névértékét, az eladási árt, az okirat keltét és számát. Hogy a törvényjavaslat csak azokat az ügyleteket veszi ezentúl föl, a melyeknél a teljesített utolsó részletfizetés óta hat hó még el nem telt, annak oka a következő: ha a lebonyolítás az eddig megkötött ügyleteknél szokásos azon kikötésnél fogva, mely szerint az eladó az ügyleteket megszűntéknek tekintheti, ha a vevő a részletek fizetését elmulasztá, még meg nem történt, az mindenesetre leginkább abban leli okát, hogy az eladónak (a bankárnak) érdekében fekszik az. ügyletet még továbbra is húzni. Miután azonban ily ügyleteknek továbbra is fentartására és kellő védelmezésére semmi ok nincs, azoknak rendezése nem kívánatos és csakis & vevő által követelhető, felbontásukról kellett gondoskodni, a mi ezen §. utolsó alineájában meg is történt. Az ekkép bejelentett ügyletekre nézve a törvény hatálybalépésétől kezdve egy év lefolyása alatt az illető értékpapíroknak az eladó tulajdonában és tényleges birtokában kell lenni s igy a törvény 6. §-a az említett módosítás mellett ezen ügyletekre nézve is kiterjesztetik. Első pillanatra ez a rendelkezés felette szigorúnak látszik és nagy vagyoni terhet ró az illető üzldtekre (bankárokra). Ha mindazáltal szemügyre vétetik az, hogy az tulajdonkép már most sem volt egészen a maga rendében, ha valaki oly értékpapírokat adott el részletek fizetésére, a melyeknek birtokában nem volt; de különösen ha tekintetbe vétetik az, hogy az eddig szokásos ügyleteknél oly aránytalan nagy részletek szoktak fizettetni, hogy az értékpapírok egy év lefolyása alatt még befolyó részletekből bőven megszerezhetők: ez az intézkedés még az eladók szempontjából sem mondható túlszigorúnak. Végül még egy visszaható intézkedést kellett felvenni és ez a vevőnek feljogosítása arra, hogy az eddig megkötött ügylettől visszaléphessen. Az a tapasztalás a gyanús, hogy az
