Képviselőházi irományok, 1881. XIV. kötet • 496-560. sz.
Irományszámok - 1881-505. A közoktatásügyi bizottság jelentése, „a gymnasumi és reáliskolai oktatásról” számú törvényjavaslat tárgyában
505. szám. 49 boldogulása függ. az a nemes testületi szellem, mely a czél érdekében megteremti a szolidaritást s a melyre a tanintézet jó hírneve egyedül alapitható: ezeket a felügyelet contemplált módja csak megölheti; az állami tanodában épen ugy, mint a felekezetiben, vagy bármely másban. Ezeken kivül a javaslat, bemenve a tanárok számának megállapításába, a tanórák T mennyiségének meghatározásába, absolute nem számol, pl. egy igen lényeges bajjal, mely immár hazánkban s a külföldön is folytonossan s mind komolyabb alakban megújuló panaszokra szolgáltat okot. Ertjük ezalatt a túlterheltetés panaszát. Az u. n. >szakoktatás* természetes folyománya az, hogy a gyermek egyazon osztályban több tanár keze alá kerül; a buzgóbb tanár rendesen a maga szakmájára fektetvén a fősúlyt, a tananyag kiszabásánál nem számol a feladatok összességével, melynél a gyermekek átlagos föifogási képessége a mértékadó. A gyermek így kézről kézre járva, mindenütt aránytalan követelésekkel találkozik s e baj annál nagyobb, minél több tanár kezére kerül. A gyermeknek az elsajátítandó tananyag mellett négy, olykor hat embernek modorához kell alkalmazkodnia; a tanárnak tartós behatása, az oktatás sikerének ez elsőrendű előmozdítója, lehetetlenné van téve. A legjobb tehetségek meglankadásának, a testi elcsenevészés okai szerintünk, leginkább itt rejlenek. De nem járulhatunk e javaslathoz azért sem, mert centralizáló és majdnem rendőri természetű felügyeleti törekvése közben merőben elejti és számon kivül hagyja pl. a felekezeti iskolák tekintetében a történelmet s vele mindazon jogokat is, a melyeket nevezetesen a protestáns felekezetek számára, nemzetközi érvénynyel biró békekötések és organicus törvények, nevezetesen az 1790—1-diki XXVI-ik törvényczikk biztosítanak. Következménye ez oly okoknak, a melyeket a törvényjavaslat positive megjelölni nem akar vagy nem mer, de a melyek a felügyeletről szóló szakaszok összességéből világosan kiderülnek, a mint ezt e különvélemény végén ki is fogjuk mutatni, már eleve is kijelentvén azt, hogy ama bizonyos felügyeleti általánosítást sem jogosnak, sem méltányosnak nem tarthatjuk. A felekezetek tudtunk szerint soha sem tagadták meg az állami főfelügyelet jogosultságát abban az értelembea, a mint azt az 1791: XXVI. törvényczikk (^coordinatio litteraria institutionis« és >suprema inspectio«) megállapítja, s az 1819-ik évi királyi leirat inaugurálja. Ezen az alapon kell, hogy elfogadják a tananyag és tanczél tekintetében a conformitás megállapítását; a kimerítő jelentések elkészítését és fölterjesztését; s valamint tisztelettel kell fogadniok s megszivelniök a kormány megjegyzéseit, a mennyiben azok a törvénynyel megférnek, az iránt sem foroghat fönn kétség, hogy szívesen megnyílnak a látogató minister előtt. De arra, hogy ők is elfogadják azt a rendőri színezetű, vexatorius jellegű felügyeletet, a melyet a javaslat contemplál; hogy föladjanak minden intézkedési jogot, még pedig épségben fennálló törvények teljes mellőzésével, nem tartván meg egyebet, csak az anyagi terheknek viselését, a melyekhez az állam egy fillérrel sem járul, arra nem kötelezhetők. Az imént felhozott irányzat mindenütt érezhető; igy, a mennyiben a javaslat a felekezeteknek például jogokat oszt, legott kitűnik a czélzatosság. Ezeknek egyike volna a tanárképzés. Mi mindenesetre haladást látunk abban, hogy a tanárképzés ezentúl nem köttetik mereven a tanárképezdékhez, a melyekről a tapasztalás mindinkább azt bizonyitja, hogy csak chablonszertí műveltséget adnak; hogy ellenben ezentúl a tanárok szabadon is képezhetik magokat az egyetemeken, sőt majdan a felekezetek megfelelő tanodáiban is; de a felekezeteknek majdan itt is csak a teher, t. i. az intézmény fölállítása és fentartása jut osztályrészül; a lényeges rész t. i. a tanárképesités joga, ellenben az államnak van fentartva. Nem kötelezhetők továbbá törvény ellenére a javaslat elfogadására már azért sem, mert iskoláik kipróbált s nehéz időkben is diadalmaskodott intézmények, a melyek a magyar művelőKÉPVH. IROMÁNY. 1881—84. XIV. KÖTET. 7
